Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Közérthetően a reformációról

Mintegy 25 évvel ezelőtt volt az osztályomban egy román fiúcska. Nevezzük Vasinak. 12 éves, egyszer már bukott. Kerek, szőkés fej, kékes szemek, homlokától bokájáig csupa horzsolás. Apuka nincs, anyuka valahol, a nagymama neveli, azaz nevelné, ha tudná. Finom lelkű pszichológusok ma úgy mondanák: hiperaktív, én megmondom magyarán, hogy értsétek: rossz volt, rossz, mint a bűn. Akit tudott, megvert, akit nem, attól kapott ő, de hogy belekötött mindenkibe, az biztos.

Aztán egy szünetben kimentek a gyerkőcök, én bent maradtam, valamit javítottam. Amikor felnézek, előttem áll Vasii. Ha öt lába lett volna, öttel állt volna egyikről a másikra. Serényen húzogatta a szvetterét, és köszörülte a torkát, gondosan vizsgálva valamit a plafonon. Rátekintettem, szememmel rákérdeztem: na, mi a’? És akkor jött a válasz, amelyet soha nem fogok elfelejteni: „Tanár bácsi, én szeretnék jó fiú lenni, de nem tudok.”

Létezett a középkorban egy elképzelés, miszerint az ítélet napján az emberek, mint a lágerrabok a névsorolvasáson, sorban állnak egy szigorú Isten előtt, a jó és rossz tetteik egy mérleg két serpenyőjébe tétetnek, aztán, melyik húz jobban, dönti el, ki megy a mennybe és ki a pokolba. Hát ez inkább horrorkép, mint evangélium, jó hír. Luther Márton, aki maga is bejárta a kínok minden útját, keresve a tökéletességet, felfedezte a választ a jeremiási kérdésre: Vajon megváltoztathatja-e bőrét az etióp, vagy tarka csíkjait a párduc? Nem és igen! Saját erőből nem, Krisztus kegyelmével igen!

Éveken át tanultuk Marx mondását, miszerint a filozófusok eddig csak magyarázták a világot, márpedig azt megváltoztatni kell. Nagyon helyes, de lehet-e jobb e világ, mint közösség, ha a közösséget alkotó egyének nem jobbultak meg? Nem világrengető forradalmakra, hanem egyéni, komoly megtérésekre van szükség, a közösségek átalakulása majd ezt követi, mint árnyék a napot.

És, sok beszéd szegénység, nézzük a tényeket: a fél világot meghódító és kifosztó Spanyolország Portugália kincseit elherdálva maradt a szegénységben, ahol a Reformáció győzedelmeskedett – a germán és skandináv népeknél – szorgalmas munkával kitermelődött a jólét. És az erkölcsiség!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük