Ó, az irónia…

Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Markó Béla költő és politikus csillaga ismét feljött Bukarestben, Iohannis, azaz Johannis elnök aláírta azt a rendeletet, melyben „a magyar nyelvű írott kultúrához való kivételes hozzájárulása, valamint a demokrácia és az etnikumok közötti párbeszéd erősítéséért tett erőfeszítéseinek elismeréseként” kapja meg a legnagyobb román állami kitüntetést.
Mint látjuk, az indoklás művészi érdemeit helyezi első helyre, velük egy szintre emeli viszont politikusi teljesítményét is, s Markó valóban a béke valóságos apostola volt, bárhol élt és tevékenykedett, lett légyen az a román szenátus, a kormányhivatal vagy éppen a közben épült marosvásárhelyi villája. Markó Béla kétszer is a miniszterelnök-helyettes volt különböző román kormányokban, ő felelt az oktatásért! és az ország európai integrációjáért!, s ezek szerint az állam legnagyobb elégedettségére végezte munkáját. A viták kiélezésétől – békés természetének megfelelően – idegenkedett, mindenkit csitított, a türelmetlenkedőket akkora belátásra intette, hogy az már-már az önmegtagadásig terjedt, mint mára világossá vált, s nem sokat adott a történészek mérlegére, melyre pedig felkerül, mert hosszú politikusi karrierje, a több évtized már históriai léptékű időszak, azzal bizony elszámoltatják az embert.
Most már megvan a Csillag, talán el fogja ezek után árulni, hogy stratégiai jellegű lépéseket miért nem sikerült harminc év alatt sem tennie az általa pasztorált szervezetnek, hogy pl. „oktatási” ügyekben miért nincs saját tankerületünk, a román állam által fenntartott magyar egyetemünk, hogy a kulturális vagy a még tágabb ölelésű önrendelkezésről és például oly szerény kezdetekről, amit egy mégoly kurta kis kisebbségi törvény jelentene, ne is beszéljünk. (Az utóbbival száz éve adósunk Bukarest.)
Az ország egyik történelmi jótevőjétől – lásd: históriai dimenziók – botrányos körülmények közt vonták meg ugyanazt a kitüntetést. Itt a pillanat, hogy egyik legnagyobb botlását jóvátegye a nagy „békeszerző”: addig ne vegye át a csillagot, amíg Tőkés Lászlónak azt vissza nem adják! <<
Ó, az irónia…
Bátor, de naív írás. A víz miért állna ki a tűzért? Az előbbit az utóbbi oltására szokták használni!