Kárpát-medencei birtoklevelünk

Őseink nem élhettek nyugodt évszázadok kényelmes jólétében, lángelmékre volt szükség ahhoz, hogy segítsék életük folytatását. Akkor nem volt internet, YouTube, amit a székely feltalált munkája segítségére, azt nem védette le, mert nem volt szükség az iparjogvédelem területén ismert hatósági eljárásra. Ettől azért a székely jól megélt, boldog is volt. Nem félt, nem háborodott fel, ha s szomszédnál meglátta az általa „feltalált gépet”, ami működött, és lehet, hogy még egyszerűbben barkácsolták meg, de nem rohant, hogy feljelentse a szomszédot, mert ellopta találmányát.

Népünk mindig találékony volt. Ősidők óta napról napra próbált segítetni magán, szomszédjain, kis közösségén. Az európai „nagy kultúrájú népek” mára nem is akarnak tudni arról, hogy a villa, kanál, a hús tartósítása olyan dolgok, amelyeket a kora-középkori Európa lakossága sokáig nem ismerte (szárítás, sózás, füstölés, főzés), mint ahogyan a villa és kanál használatát sem. Az ősi magyarok azonban már a 9–10. században tartósították a húst, és a késen kívül más evőeszközöket is használtak. Nem tudják, hogy a fehérnemű és ing használatában a magyarok szintén megelőzték a kontinens nagy részét. Nem beszélve arról, hogy a nadrág, a zakó (kazak), hosszú kabát (kaftán) és háromnegyedes cipő európai elterjedését több szakértő is a magyarokhoz köti. Jó volna, ha tudnák a gyarmatosítók is, hogy a háromnegyedes félcipő mindenesetre kifejezetten magyar találmányként terjedt el. Őseink nem bocskorban botladoztak, a bárányok után az országhatár környéki hegyekben…

Orbán-Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy