Jog és kiváltság

Ráduly Róbert, Csíkszereda elöljárója elveszített még egy pert, ezúttal a Legfelsőbb Bíróság ítélte törvénytelennek azt a polgármesteri elvárást, hogy a városháza alkalmazottai bizonyos munkakörökben kötelesek ismerni és használni a helyi többség anyanyelvét.

Csíkszeredában alkalmazási feltételként támasztották e követelményt, mely, íme, jogtalannak minősül a Legfelsőbb Bíróság szerint, merthogy ennek folytán a város román lakosságát hátrányos megkülönböztetés érné. Hogy a 81 százalékos magyar többséget hányszor és hány helyen éri hátrányos nyelvi diszkrimináció – rendőrség, prefektusi hivatal, adóhivatal, bíróság stb. részről, ez nem foglalkoztatja sem a feljelentőt, sem az ítélkezőt, ők a 17 százalékos románság nyelvi jogait védik körömszakadtáig és minden körülmények közepette.

És itt van a kutya elásva. Mert nem jogról, hanem kiváltságról van szó. Amikor a diktatúra idején megindult a románok tömeges betelepítése, akkor egy olyan tényleges nyelvhasználati szokásrend kialakítására törekedtek hatalmi túlsúly, tehát diktátum segítségével, melyben fel sem merülhetett a nyelvhasználati méltányosság kérdése. És hogy ezt keresztül lehessen erőszakolni, bizonyos szerveket, hivatalokat eleve elrománosítottak, és a román alkalmazottak íratlan szabályává tették, hogy kötelesek a román nyelvi fölény aktoraiként fellépni. Hiába mondott ennek ellen egyesek jóérzése, hiába az üdvös kivételek, általánosan kikényszerített viselkedési szabállyá lett, hogy a román hivatalnoknak kiváltsága a magyar nyelvet nem ismerni, joga a kommunikációban a nyelvváltást erőltetni.

A betelepített lakosságnak tudomására hozták nem csupán azt, hogy magyarul nem kell megtanulnia, hanem azt is: elvárás vele szemben, hogy a magyar nyelvhasználat visszaszorításában közreműködjék. 1990 legelején az ejtőernyős tisztségviselők első országos jajveszékelése, mely a Harkov-jelentésben csapódott le, mindjárt ama szörnyűséget kürtölte világgá, hogy nyelvismereti tudatlanságától, kiváltságától meg kívánják őket fosztani. Harminc évvel később még mindig kapnak megerősítést a Legfelsőbb Bíróság részéről. Nehogy elfelejtsék, hogy küldetésük az asszimilációs nyomás fenntartása.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.