Jelentés nélküli vers?

Bizonyára nagyon sutának tűnik ez a kérdés, azaz idétlennek, hiszen létezik valami ezen a világon, aminek nincs jelentése? Egyszer a Mikóban helyettesítettem egy órán a távol lévő kolléganőt, s mivel nem ismertek engem, én sem őket, roppantul meglepett a csend, ahogyan fogadtak. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy éppen előző szünetben emelték ki a tanterem ajtaját a sarkából. Én „észre sem vettem” a csínytevést, bejelentettem, hogy ezt az órát együtt töltjük, s mondják meg, miről beszélgessünk. Egyöntetű volt a válasz, a kórusban elkiáltott témajavaslat, hogy kénytelen voltam felvenni a kesztyűt: Semmiről – kiáltották. – Akkor beszéljünk a semmiről – igazodtam hozzájuk.

Jelentkezett is egy bátor fiú, s hirtelen olyan előadást tartott a semmiről, lélektani, filozófiai meg egyéb szempontokat felsorakoztatva, hogy a többiek is lelkesedve fejtegették, mit is jelent számukra a semmi, a nihil, ahogy egyikük fogalmazott. Most tudtam meg, hogy a semmiről értekező fiú éppen most készül doktorátusi dolgozatának megvédésére, persze, nem a semmiről értekezik, de valószínű olyasmiről, aminek van értelme, helye, szerepe.

Nos, ez a történet annak kapcsán jutott eszembe, hogy a magyar költészet napján, április 11-én az egyik televíziós csatornán közvetített beszélgetésen fiatal, valószínűleg kezdő költő szájából hangzott el a kijelentés a versről szólva: „Ma már semminek nincs jelentése.” Megmagyarázni már nem tudta, mire is alapozza eme megfogalmazást, honnan ez a vélemény, sajnos, versét sem közölték, hadd lássuk a medvét, de maga a kijelentés megriasztott.

Mi lesz, ha a verseknek nem lesz jelentése? És éppen a költészet napján hangzott el, amikor is arról próbálunk, próbálnak meggyőzni minden verskedvelőt, hogy a még legértetlenebb költői kinyilatkoztatásnak is meg lehet, meg kellett keresni azt a rejtett értelmezését, ami éppen jelentései révén válik életünk rezgéseinek rögzítőjévé, felkavaró vagy megnyugtató bizonyságtétellé.