Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Jaj annak a nemzetnek!

Románia 1862-ben kezdődő történelmének alkotmányai közül első alkalommal az 1991-es rendelkezett világosan a nemzeti ünnepről, amely ezt december 1-re tette. Senki sem vitathatja el egyetlen nemzettől, így a romántól sem ünnepei megválasztásának a jogát, azonban ki kell mondanunk, hogy más időpontot kellett volna kijelölniük. Erre a két nép számtalan ponton összefonódó történelmében több alkalom is kínálkozik, a döntéshozóik azonban mégsem azok közül választottak.

Más időpontot kellett volna kijelölni, mert december 1-je ünneppé nyilvánítása nekik örömet, nekünk viszont bánatot okoz, hiszen nem ujjonghatunk a hazánk feldarabolását elindító események évfordulóján. Más időpontot kellett volna kijelölni, mert a vajúdó 21. században az ellentét kiélezése és elmélyítése mindkét fél számára végzetes lehet. Más időpontot kellett volna kijelölni, mert a szélsőségesek minden ilyen alkalommal tudtunkra adják, hogy a román állam határain belül nem kívánt, másodrangú polgárok vagyunk.

A velünk szemben december 1-jén tanúsított nyílt ellenségeskedés máig tartó sorozata éppen harminc esztendeje, 1990-ben vette kezdetét. A Gyulafehérváron összegyűlt tömeg ugyanis ekkor hurrogta le és fütyülte ki az erdélyi magyarság nevében szólásra emelkedő Szőcs Gézát. E szégyenteljes megnyilvánulás közvetlen kiváltó oka a sokaságban elvegyülő szekus provokátorok uszítása volt ugyan, a magyarellenesség magvait azonban már az új kezdet hajnalán elvetették. És a minket elvándorlásra és önfeladásra kényszeríteni hivatott aknamunka irányítói a mindenkori bukaresti hatalom birtokosai voltak. Így nem véletlen, hogy azon az emlékezetes december 1-jén a magyargyalázó kórust Románia kormányfője a hivatalos emelvényről vezényelte az államelnök gúnyos mosolya kíséretében.

Mindez nem csak felháborító, hanem egyben tragikus, de nem csak ránk, hanem a többségre nézve is. Mert jaj annak a nemzetnek, amelynek a vezetői mások rágalmazására, megalázására és ellehetetlenítésére építik politikai pályafutásukat. Márpedig a román nép nyakába eddig ilyeneket sózott a sors, és ezt az ország minden lakója sínyli. Éppen ezért ideje lenne a változtatásnak.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. december 3., 11:05
    ÉRTÉKELÉS: -2

    Ott voltam a deszkatribünön (a fotón nem látszok), hisz különvonattal kellett menjen az egész Képviselőház és a Szenátus. SZ.G., az RMDSZ főtitkára magára vállalta a felszólalást. A tömeg zajongása csak akkor vált ellenségessé, amikor P.R. min.elnök elkezdte vezényelni őket. Ahogy Sz.Géza befejezte, úgy adtunk hangot a felháborodásunknak, hogy leverekedtük magunkat a tribünről és a javaslatomra elindultunk a Katolikus Püspökség re. Ott, a bejáratnál, már várt Bálint Lajos pp. úr, mosolyogva, jó szóval és egy-egy pohárka szilvóriummal…Megnyugtatott. Egy jó beszélgetés után már nem a vonattal, hanem autóinkon indultunk haza. Vásárhely véres márciusa után ez volt a második, keményen magyarellenessé fajult esemény.
    A Házban, persze felhányták nekünk a lelépésünket, de itt D.Géza válaszolt, nagyon higgadtan és keményen. A „jutalma” egy nagy füttykoncert volt…(Nagy Benedek)