Gratulálok, tökéletes, helytálló gondolatmenet !è

Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Románia 1862-ben kezdődő történelmének alkotmányai közül első alkalommal az 1991-es rendelkezett világosan a nemzeti ünnepről, amely ezt december 1-re tette. Senki sem vitathatja el egyetlen nemzettől, így a romántól sem ünnepei megválasztásának a jogát, azonban ki kell mondanunk, hogy más időpontot kellett volna kijelölniük. Erre a két nép számtalan ponton összefonódó történelmében több alkalom is kínálkozik, a döntéshozóik azonban mégsem azok közül választottak.
Más időpontot kellett volna kijelölni, mert december 1-je ünneppé nyilvánítása nekik örömet, nekünk viszont bánatot okoz, hiszen nem ujjonghatunk a hazánk feldarabolását elindító események évfordulóján. Más időpontot kellett volna kijelölni, mert a vajúdó 21. században az ellentét kiélezése és elmélyítése mindkét fél számára végzetes lehet. Más időpontot kellett volna kijelölni, mert a szélsőségesek minden ilyen alkalommal tudtunkra adják, hogy a román állam határain belül nem kívánt, másodrangú polgárok vagyunk.
A velünk szemben december 1-jén tanúsított nyílt ellenségeskedés máig tartó sorozata éppen harminc esztendeje, 1990-ben vette kezdetét. A Gyulafehérváron összegyűlt tömeg ugyanis ekkor hurrogta le és fütyülte ki az erdélyi magyarság nevében szólásra emelkedő Szőcs Gézát. E szégyenteljes megnyilvánulás közvetlen kiváltó oka a sokaságban elvegyülő szekus provokátorok uszítása volt ugyan, a magyarellenesség magvait azonban már az új kezdet hajnalán elvetették. És a minket elvándorlásra és önfeladásra kényszeríteni hivatott aknamunka irányítói a mindenkori bukaresti hatalom birtokosai voltak. Így nem véletlen, hogy azon az emlékezetes december 1-jén a magyargyalázó kórust Románia kormányfője a hivatalos emelvényről vezényelte az államelnök gúnyos mosolya kíséretében.
Mindez nem csak felháborító, hanem egyben tragikus, de nem csak ránk, hanem a többségre nézve is. Mert jaj annak a nemzetnek, amelynek a vezetői mások rágalmazására, megalázására és ellehetetlenítésére építik politikai pályafutásukat. Márpedig a román nép nyakába eddig ilyeneket sózott a sors, és ezt az ország minden lakója sínyli. Éppen ezért ideje lenne a változtatásnak.
Gratulálok, tökéletes, helytálló gondolatmenet !è
Ott voltam a deszkatribünön (a fotón nem látszok), hisz különvonattal kellett menjen az egész Képviselőház és a Szenátus. SZ.G., az RMDSZ főtitkára magára vállalta a felszólalást. A tömeg zajongása csak akkor vált ellenségessé, amikor P.R. min.elnök elkezdte vezényelni őket. Ahogy Sz.Géza befejezte, úgy adtunk hangot a felháborodásunknak, hogy leverekedtük magunkat a tribünről és a javaslatomra elindultunk a Katolikus Püspökség re. Ott, a bejáratnál, már várt Bálint Lajos pp. úr, mosolyogva, jó szóval és egy-egy pohárka szilvóriummal…Megnyugtatott. Egy jó beszélgetés után már nem a vonattal, hanem autóinkon indultunk haza. Vásárhely véres márciusa után ez volt a második, keményen magyarellenessé fajult esemény.
A Házban, persze felhányták nekünk a lelépésünket, de itt D.Géza válaszolt, nagyon higgadtan és keményen. A “jutalma” egy nagy füttykoncert volt…(Nagy Benedek)