Parádés főpróba, jöhet az előadás!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Amikor első unokám megszületett, majd a növekedésben visszakacsintott rám is, körülötte minden kivirágzott. Kerestem a magam helyét is a teljesen megváltozott teremtésben, de fölösleges lett volna kutakodnom is, hiszen mindenütt ott volt, és van ma is. Azaz ott vannak mind az öten, mindenik más osztályban, ahogy illik.
Minap én vártam sokadszor Ábelt a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan nevű iskola kapujában. Nem voltam egymagam, és épp erről akarok föltétlen szólni. Délelőtt fél egykor jött Ábelke, örvendtünk egymásnak a tömegben. Mert minden áldott nap ott állnak a szülők, nagytaták és nagymamák várakozva, naponta sok százan.
Közelről nézem a képet, benne vagyok magam is a fáradt tömegben, a gépkocsiktól alig lehet járni is. Ez ismétlődik évről évre, napról napra, miközben fagy van, szakad az eső, és nincs egyetlen egy pad, hogy leülne, akinek naponta szakad meg a dereka az unokák iránti szeretetben. Maksa felől vihar, Uzon felől kánikula – megélnek naponta több ezren szülők, nagymamák, taták mindent, ami az időben jöhet. Nincs egyetlen busz errefelé, és nincs egy fedett járda, egyetlen pad sehol. Eső és csigolyák szakadnak. Nem túlzok egyáltalán. Akik a nép élén, próbálják csak ki ezt egy délben, esetleg delente itt, ott, amott.
Pocsék körülmények között s ég alatt a Nicolae Colan tanintézet kapuja előtt, mellette még egy új óvoda is, ott szintén tántorgó vének. Sehol egy fa, sehol árnyék, s nem Pató Pálék laknak ám itt, hanem… hanem benn a sok kis meg nagy gyerek, odakinn pedig a hanyagság, a nemtörődömség néma elviselői. Ítéletidő biz’ ez a javából minden iskola körül.
Nem vádolok senkit, elmozdulásra intek mindenkit ebben a hihetetlen helyzetben. Fedezéket a várakozóknak az utak szélén, vaskerítések és kapuk előtt. Annyi minden viszi jó hírünket, hát ne hagyjuk Isten számába a reszketve rajongó szülőket a reménytelenség kapui előtt.