Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Nem mer kiállni nyilvános vitára Klaus Iohannis államfő. Azt mondja: a választókkal való párbeszédre összpontosít. Az ország legfontosabb tisztségét betöltő személynek akkor is ki kellene állnia a nyilvánosság elé, ha nem indulna újabb mandátumért. Ki kellene állnia és elmondania, hogy mit tett és miért. Miként volt ő – ahogyan az alkotmány fogalmaz – „közvetítő” az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között. Egyáltalán, mikor érdekelte őt a társadalom, netán a társadalomnak az a része, amely más nemzethez tartozik? Öt év alatt egyszer mímelt valamiféle nyitást a kisebbségek irányában, amikor eljött Csíkszeredába, és hozott egy román zászlót ajándékba. Melyek azok a megvalósítások, amiket – most azt állítja – folytatni szeretne? Ja, hogy nincsenek ilyenek? Legfentebb az, hogy miután vállalta, hogy évente négymilliárd euróból amerikai fegyvereket vásárolunk, rendszeresen fogadják a Fehér Házban, s ettől nagyon nagy államférfinak tűnik.
Fél kiállni, hogy nehogy már megkérdezzék tőle – akinek kedvenc kiszólása volt, és nem alaptalanul, hogy büntetőügyesek ne foglaljanak el köztisztségeket – hogy mi a helyzet a nagyszebeni házaival, amelyeknek – jogerős bírósági döntés szerint – törvénytelenül jutott a birtokába. Vagy, ha már ostorozta – ugyancsak nem alaptalanul – a parlamentet, hogy nem oldják fel a képviselők mentelmi jogát, ő miért nem mond le a sajátjáról, hogy a bíróság végezhesse a dolgát? Mivel magyarázná, hogy nem tartotta be az alkotmánybíróság augusztusi döntését az ügyvivő miniszterek kinevezéséről, jóllehet az általa állandóan emlegetett alkotmány kimondja: ezek a közzététel dátumától „általánosan kötelezőek”?
Most persze az egész stábja magyarázza, hogy a tévévita nem fontos. 1960. szeptember 26-án tartották az első elnökjelölti vitát az Egyesült Államokban, amelyben – állítólag – a tapasztalatlan és fiatal John F. Kennedy lényegében azzal kerekedett felül a választásnak nyolcéves alelnöki tapasztalattal nekiindult Richard Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn. Lehet – de azóta a világ összes civilizált országában így csinálják. Úgy látszik, hirtelen találtunk valamit, amiben nem majmoljuk az USA-t…