Ingyenes vonatokon

Felszólalásra kértek. Keresek egy helyet magamnak, ahonnan kimehetek a szódombra. Hegy nem jut nekünk, csak hegyalja. Elégedettek is lennénk, csak hagynának békén. Azt hallottam egyik szónoktól, hogy lapoz a történelem. Még el is fogadnám a képtelen képes beszédet, de író vagyok és kötelező módon eleve „kötekedő”.

A történelem nem lapoz, nem ravasz. A történelemnek még malma sincs, amire hajthatná a vizet. Lapozni és alapozni csak az ember képes, ha épp szabad. Ülőhelyet kerestem, ahonnan kimehetek a „szóhegyre.” Lapozzuk együtt a történelmet, és alapozzuk holnapjainkat együtt a jóravaló emberekkel. Csupán kétszáz esztendő is elegendő, hogy felforrjon szemünk előtt a gazemberek rémuralmainak szennyvize. Újból és újból a hazugság tábornokai osztják a lapot egymás közt. Kicsúcsosodott Európa fölött a kommunista rémuralom, hajtotta nem is létező malmaira az ivóvizünket.

Föltüremkedik utána és a mi kárunkra egy vadonatúj unió; nem szovjet kommunista, nem öl, hanem ölet, elveszejt a világunk szeme láttára suttyomban. Lélegzetet venni vagy nem tudunk, vagy nem merünk. És ha mindent engedünk a maga mentén, akkor maholnap már az sincs amiből.

Alapoznunk kellene minden áron. Lapozni az igazság és valóság egyetemes létjoga nyomában, föllelni nagyjaink veretesen aranyló várfalait, bástyáit és templomát egy nemzet fohászainak. Ott leljük a mi Szőcs Gézánk (1953–2020) gyulafehérvári számvetését, mely elhangzott 1990. december elsején. Szőcs Géza teljes nevét könnyen ejti a magyarság tábora Erdélyben. Sorolja ezredrészét annak, amit kapott a románság 1918 előtt és után Erdélyben; a magyar állam ingyen vonatokat rendelt számukra, hogy Gyulafehérvárra özönöljenek önmagukra szavazni magyar városban, maguk templomaiban és könyvtáraiban Magyarországon, az irántunk való elszánt gyűlöletükben.

Rettegetté vált az igazságkeresők számára Gyulafehérvár kettős nemzeti jelképe. Valótlant lapozgató, építésre képtelenek ingyen vonaton robognak palotáinkba mély lélegzetet venni a hatalomból.