Igazat hazudni?

Nem vitás, hogy kizárja egymást az igazmondás és a hazugság. Aki tudatosan valótlanságokat mond, hamis állításokkal próbálja megtéveszteni, mondjam azt, megvezetni a másik embert, általában a környezetét, annak bizonyára rejtegetni valója van, illetve azt ártó erők vezetik. Esetleg csak úgy, puszta gyönyörűségből (!?) szokott hazudni, mint az egyszeri pásztor.

Igen ám, de az egykori történet szerint őkelme szavainak – aki egymás után kétszer riasztotta hamisan a falu lakóit, hogy segítsenek megvédeni a nyájat a farkastól – harmadszor már senki sem adott hitelt, s így a farkas vígan lakmározhatott…

Hogy mégis megtörténhet a címbe foglalt két szó összekapcsolása, az bizony el is várható egyes helyzetekben, mindenekelőtt akkor, ha az igazság kimondását tartjuk szem előtt. Egy hazugságon, valamint a szólás- és véleményszabadság tiltásán alapuló rendszerben nem kétséges, hogy éppen szükséges igazat hazudni. A mi nagyobb térségünkben, főleg a diktatúra utolsó két évtizedében, például az irodalom világában ez különösen jól érvényesíthető eljárás volt.

Figyelmet érdemlő példáját mutatta ennek az írói kísérletnek Méliusz József. Mintegy negyven évvel ezelőtt tett nyugat-európai utazásának élményeit rendhagyó útirajzban kezdte el tárcák formájában hétről hétre közölni a korszak egyik lapjában, Tranzit kávéház címmel. A szabad világban feleségével tett utazás ihlető erővel hatott az íróra, így saját és családja drámáját rendhagyó módon tudta megírni, művészileg hitelesen ábrázolva a kommunista rendszer súlyos visszaéléseit. E rezsim teljeskörű berendezkedése kezdetén történt bebörtönzését (1949–1955) és első felesége állami erőszakszervek általi likvidálását (1951) útitársa álmaként mesélte el, vagyis a megtörtént szörnyűségeket, tehát a valóságot álomnak, azaz fikciónak álcázva mutatta be. Kijelenthetjük hát: az író igazat hazudott úgy negyven évvel ezelőtt, egy olyan rendszer körülményei között, amely tiltotta a szólásszabadságot, az igazság kimondását…

S minthogy Méliusz hosszú élete alkonyán megérhette a rendszerváltozást is, idős kori írói feljegyzései során aforizmaszerűen megfogalmazott egy, a fent leírt helyzetre illő gondolatot is. „A művészet a diktatúrában: igazat hazudni.”