Hányan vagyunk?

Már régóta, tíz évenként megszámláltatunk. Ez egy fontos esemény az ország életében, mert ugyebár az ország vezetőinek mégis csak kell tudnia, hogy kikből tevődik össze az állam. Nem firtatom a népszámlálás folyamatát, fontosságát vagy éppen a szükségességét. De egy országnak ismernie kell, hogy kik lakják a városokat, falvakat, milyen a népesség összetétele, milyen az életszínvonal, a korosodás vagy a szaporulat, anyagi élet, nemzetiség, vallás vagy iskolázottság tekintetében. De van itt egy kis érdekesség is, főleg a mi szempontunkból.

Románia az ő tizenhat nemzetiségi népességével „nemzetállam”. A székely-magyar nemzet mégsem olyan, mint a török, tatár, bolgár, lipován, orosz, roma stb., mert államalapító nemzet, több mint 1100 esztendeje itt él, lakik és alkot.

Meglepődve olvasom, hogy a mostani népszámláláson sok magyar család, magyar személy nem akar részt venni, és nyilatkozni arról, hogy ki is ő. Van olyan, aki rosszindulatból, van, aki elmaradottsága, tudatlansága miatt stb. na, kérem, itt tartunk. És még így is panaszkodik a sorsáról. Csak sajnálni tudom, hogy még van székely-magyar ember mifelénk, itt, Erdélyben – Háromszéken, aki ilyen színvonalon létezik. Tényleg érdemes lenne ezekben az esetekben a törvényt alkalmazni.

Egy szó, mint száz: szám szerint is fogyunk mi, székely-magyarok, de, ha az élők sem vállalják fel kilétüket a mostani népszámláláson, akkor még kevesebben leszünk most, mint 2011-ben. Ez jól fog jönni valakiknek.

Van egy ajánlatom. Az a magyar ember, aki szándékosan nem vallja magát székely-magyarnak, legyen kiközösítve közülünk. Ne részesüljön semmiféle támogatásban vagy segítségben! Az ilyen nemzetáruló ember menjen a hegyen túlra!

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva