Hacsek és Sajó a doktornál

– Legyen szíves, üljön odébb, Hacsek!

– Mi van, haragszik?

– Nem, de félek a vírustól.

– Akkor miért nem annak mondja?

– Magának mondom, Hacsek, mert maga lehet a gazdája.

– Én nyugdíjas vagyok, nem gazdálkodó.

– Hát jól is néznénk ki, ha maga is gazdálkodna!

– Maga így is jól néz ki, Sajókám, azzal a felkötött állával olyan, mint egy friss hulla.

– Maga lökött! Nem az állam kötöttem fel, az a védőmaszkom.

– Igen? És akkor miért nem teszi fel az orrára is?

– Mert érzem, hogy valami van a levegőben.

– Ugyan már, mit lehet itt érezni?

– Azt például, hogy nőni fog a nyugdíjam, ha maga sürgősen elhalálozik innen.

– Ezt meg honnan veszi, Sajó?

– Hát nem emlékszik, hogy negyven százalék emelést ígért a kormány? Tegnap már tíz százaléknál tartottunk…

– Na és mi lesz a többivel?

– Hát, például ha maga lesz szíves elpatkolni, a maga megspórolt nyugdíjával az enyémet fogják emelni. Arra való most a járványügyi enyhítés.

– Már arra sem emlékszik, hogy nem nyugdíjas vagyok, hanem munkanélküli?

– Akkor menjen spárgát szedni vagy szamócát, miénk az egész szabad nyugati világ.

– Én úgy hallottam, csak epret lehet ott szedni, nem szamócát.

– Az attól függ, mekkora országba megy, elsőnek lenni az egyenlő rabszolgák között.

– Na, akkor inkább azt a jó erős német spárgát választom.

– De Hacsek úr, mondtam én olyat, hogy maga kötélrevaló?

– Nem mondta, de máris érzem, hogy valami szorítja a torkomat.

– Te jó isten! Köhög is?

– Kéne, de nem merek. Még azt hiszik, autonómiát akarok.

– Ja, akkor az nem koronavírus.

– Akkor meg mi lehet?

– Maga mondta, de az már régi betegség, azt mondják, majd meggyógyul.

– Na de már mikor?

– Ha majd egészséges levegőt hoz a szél.

– Akkor melyik felére üljek odébb, Sajókám?

– Mit bánom én, de kössön addig is maszkot, legalább a bokájára! 

Török Samu