Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Győzünk vagy meghalunk

Vasárnap este az I. ligás futballrangadón a bukaresti edző szívrohamot kapott. Borzalmas volt nézni a rohangáló mentőket, a szinte síró, imádkozó játékosokat. Normális körülmények közepette ilyenkor a meccset le kell fújni, de Kovács István, az egyik legjobb játékvezető nem merte ezt megtenni, ismerve a dinamós „szurkolók”keménymagját – minthogy szétverjék a stadiont és a környéket, amolyan Băsescu-féle „erkölcstelen megoldással”, hosszú megszakítás után a folytatás mellett döntött.

Úgy tűnik, Eugen Neagoe túlélte. Nem úgy, mint Fehér Miklós, aki a Benfica színeiben a pályán halt meg, ország-világ szeme láttára. Vagy Cătălin Hâldan, a csupaszív dinamós csapatkapitány. Marc Vivien-Foé Kamerunból Angliába szerződött, és a Manchester City-ig vitte a tehetsége, kemény munkája, majd 28 éves korában, mérkőzés közben perceken belül vége lett. Egy fiatal román tehetség, Ștefan Vrăbioru ugyancsak. Michael Klein – többszörös román válogatott – Németországban, edzés közben. És Kolonics György, a kenus. Két olimpiai és tizenöt világbajnoki aranyérem után edzés, összeesés, halál. Megéri?

Nem szeretnék nyavalygó nosztalgiázó lenni. Tudom, vége az időknek, amikor a marosvásárhelyi fociválogatott Kolozsvárra ment barátságos meccsre, és azután a két csapat együtt sörözött a sétatéri teraszon, majd a vásárhelyi Ligetben flekkeneztek a fiúk a „visszavágó” után. Profi szintű sportot követel a néző és a nagyhatalmú média. A tavaly egy ausztriai, amolyan alpesi legelőn megrendezett nyári felkészítő mérkőzésen a román edző lehívta csapatát a pályáról, mert félelmetesen szikráztak és ropogtak a lábszárcsontok.

A vasárnapi tragédia előrelátható volt. Kedves olvasó, megfigyelte Hagit a pályaszélen hadonászni, ugrálni? Szünetekben és meccsek után az öltözőkbe vezető folyósón alig lehet szétválasztani játékosokat és klubvezetőket. Mert a sport lassan olyan, mint a tengerben úszó jéghegy – a látható egytized sport, a maradék kilenctized pénz, pénz, pénz.

Én, a sportbolond egyre keserűbb szájízzel követem a sporteseményeket. A Rio de Janeiró-i olimpia szervezői még zsebbe dugták a csúszópénzt, a 2022-es foci vébések már öszvérháton vitték az aranyat, mint Sába királynője. Nem baj, kocogni ingyen is lehet, s majd elő egy könyvet!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük