Hirdetés
Hirdetés
Felhívás!

Előzetes a nagy versenyhez

Alig múlik el hét valamiféle verseny, vetélkedő, megmérettetés nélkül. Különösen az iskolások bővelkednek ilyen megmutatkozási lehetőségekben, hol a sport, hol a matematika, hol a tánc ejti rabigába az éppen azon a területen szorgoskodókat.

Lám, most tették közhírré, hogy a Tanulók Klubjának kis táncosai meghódították idén is a fővárosi bírákat, a tinikorú focisták példát mutattak a nagyoknak, hogyan is kell kupát nyerni, a leányka-kosarasok alig érkeztek haza Erdély valamikori fővárosából (mindenki tudja, miről van szó), s máris csomagolnak és indulnak Havasalföld hajdani fővárosába, Târgoviștéra, s lehet, eljutnak a harmadikba is, Jászvásárba. A matematikusok szüntelen versenylázban égnek, ők leginkább a világhálóra bízzák magukat, nem utazgatnak, mint a sportolók.

Amiért ez a szöveg íródott, az számunkra felette hasznos és felüdítő. Pár napja hírt adtunk a kis és nagyobb balladamondók, énekesek, mesemondók megyei versenyéről, amelyet a Puskás Tivadar Szakközépiskolában bonyolítottak le legalább százötven résztvevővel. S íme, Sepsiszentgyörgyre esett a választás, hogy az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének kezdeményezésére, a nagy vetélkedő Kriza János nevével fémjelzett országos szakaszának helyszínt biztosítson.

Ne csodálkozzék tehát senki, hogy a hét végén, a belvárosi utcák megtelnek tisztán magyarul csevegő, hangoskodó, dúdolgató, népi viseletbe öltözött gyerkőcökkel és ifjoncokkal, akik az evangélikus templomban tartott szombat délelőtti megnyitó után nyakukba veszik a várost, s indul ki-ki az általa képviselt műfaj vetélkedőjének színhelyére. Tulajdonképpen műfajonként és korosztályok szerint szóródnak szét a központi tanintézetekben és intézményekben, külön vonulnak a mesemondók, kicsik és nagyok, a balladamondók és balladaéneklők, az említett templomtól egészen a Plugor Sándor Művészeti Líceumig húzható a képzeletbeli vonal, amely egybefogja a magyar nyelv egyik legrangosabb eseményét. Közel kétszáz tanuló hozta magával az otthoni biztatást, s ugyanannyi mosolygós arc tér haza két nap múlva. Biztos vagyok abban, mindannyiuknak meggyőződése, hogy nincs szebb, magasztosabb, felemelőbb, mint anyanyelvünkön énekelni, mesélni, balladát mondani.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük