Elnapolt tanévkezdő istentisztelet

Azért jól esett, hogy páran megkérdezték: megtartjuk-e 14-én, hétfőn az immár több esztendővel ezelőtt elindult, hagyományossá nemesedett tanévkezdő, a pedagógusok számára és részvételükkel rendezett istentiszteletet. Tény, az annak idején elindított kezdeményezést az elején nagy kétkedéssel fogadták, sokan nem tudták elhinni, hogy a délelőtti iskolai ünnepség után még kedve lesz a nevelőknek valamelyik templomba vonulni, s megtoldani az amúgy mindenkor ünnepélyes, általában hosszúra sikeredő „otthoni” rendezvényt ezzel a másfél–kétórás ökumenikus egybegyűléssel.

A pedagógusszövetség országos rendezvénye az idén sérült, pedig jól kitaposott ösvénynek, sőt egyre szélesedő útnak bizonyult az egyház és iskola közeledésében, egymásra találásában a még aránylag fiatal, de máris nagy népszerűségnek örvendő, más-más város egyik nagytemplomában tartott közös ünneplés. Erre szükség van, és szükség is lesz, hiszen a fiatalok iskolai nevelése és vallás iránti érdeklődése közötti kapcsolatteremtés elengedhetetlen feladata mind az iskolának, mind az egyháznak.

Én legalábbis úgy érzékelem, az utóbbi években mintha megcsappant volna a vallásos nevelésre fordított figyelem, akadnak tanintézetek, amelyek eltekintenek ennek a lehetőségnek a felkarolásától. Számomra nem tisztázott, vajon miért van az, hogy egyik tanodában, ha nem is kötelezően, de elvárják a gyerekek valláskultúrájának elmélyítését, máshol pedig a népes tanulósereg dacára néhányan látogatják csak ezeket a foglalkozásokat.

Az évek során furcsa fordulatok követték egymást ezen a téren is. Közvetlenül a rendszerváltás után mindenfelé ujjongva fogadták a vallásórák bevezetését, volt időszak, hogy a szülőnek kérelmeznie kellett, ha gyerekét nem akarta vallásórára járatni. Ezt aránylag kevesen kérték. Most megfordult a helyzet: azt kell kérelmezni, hogy járhasson ilyen órákra. És egyre kevesebben kérik. Nos, ezeket is figyelembe véve tartottuk és tartjuk fontosnak ezeket az ökumenikus istentiszteleteket, amelyek tényleg világossá teszik, hogy a két intézménynek együtt kell lépnie, mindannyiunk előnyére és javára.

A szerző az RMPSZ Kovászna megyei elnöke