Felhívás!

Él a gyöngyhajú lány

Ha Aranycsapat, akkor Grosics, Lantos, Hidegkuti, Czibor, Kocsis, s a többiek, főleg pedig Puskás Öcsi. Ha magyar rockzene, akkor Omega, Fonográf s a többiek, de főleg Benkő László, Kóbor János, Bródy János, Presser Gábor, Szörényi Levente és mások, mind-mind nagy, régi vitézek, most már kivétel nélkül hetvenen felül, de muzsikájuk akármikor veri a tizen- és huszonéveseket. Lévén kortársaim, egy kicsit büszke is vagyok, hogy ők legalább helyettünk megmutatták, ki a legény a gáton, az-e, aki sunyít, simul, hajladozik, vagy az, aki ha egyszer szálegyenesen felmagaslik, alább annál már nem ereszkedik. Lehet, az egyetlen olyan, ekkora kort megért együttes maradt mindmáig, amelyik képes lenne a legnagyobb magyar focistadiont színültig megtölteni. Látjuk a képeken, felettük is eljárt az idő, hallgatjuk a lemezüket, s kiderül, felettük egyáltalán nem járt el az idő.

Emlékszem, amikor Romániában jártak, azt hiszem, vagy negyven esztendővel ezelőtt, Ploiești-en a sportcsarnokot teljes egészében elfoglaló ifjú közönség és a korosabb, a rockra áhítozó sok zenekedvelő magyarul énekelte velük a Gyöngyhajú lányt. Le merem fogadni, hogy az akkori ploiești-i hallgatók között még ma is akad olyan, aki ezt nem felejtette el. Érdekes, a zenekedvelők sem Bukarestben, sem Ploiești-en, sem Brassóban nem fütyülték az Aranyzenekart, amiért csak, kimondottan magyar nyelven énekelt. Jaj, Aranyzenekart írtam, de tévedés ne essék, ha a magyar fociban létezett Arany-csapat, akkor a magyar könnyűzenében létezett Aranyzenekar, s ez az Omega.

Az előbb énekeik, nótáik magyar nyelvűségét emlegettem. Egy évekkel ezelőtti Kóbor-interjúban a ragyogó hangú és színpadi játékra termett énekes kifejtette, hogy ők ezen a nyelven szeretnek zenéjükkel közölni valamit. Egy turnéjukon, valahol Észak-Németország egyik városában külön klub alakult, s ott tanulgatták magyarul énekelni az ő dalaikat. És felötlik emlékezetemben újra a magyar dalt kereső zsűri egyik bölcs tagjának kijelentése, hogy ez a zene csak angol nyelven művelhető.

Most, Benkő László sajnálatos elhunyta sok emléket is felkavar, de a végszó csak az lehet, hogy az Omega nélkül jóval szegényebbek lennénk. Mint akkor is, ha soha nem létezett volna az Aranycsapat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.