Egy fürge ügynökség

Kísértet járja be Európát… – kiáltott bele Európa zúgó meg nagyot halló füleibe Marx és Engels kiáltványa 1848. február 26-án. Amit most hallok meg olvasok a jelen magyar irodalommal kapcsolatban, az nem ilyen súlyos, ám nagyon is megriasztó. Az a hír kereng ugyanis szanaszét a kultúra ágbogán, hogy a kortárs magyar irodalom exportra meg importra szerződtet könyvkiadókat meg szerzőket.

Kit még nem vertek állon, irodalmat exportáljon. Lapokban ott a tájékoztató, mit kell érteni a most fürgén alakult Petőfi Kulturális Ügynökségen, minden beharangozás nélkül. Egy ügynökség, mely nem vajúdik, nem épül célirányosan, egyszerűen csak jelentkezik, bejelentik, mint várva várt csodát.

A Petőfi Kulturális Ügynökség jöttéről, szándékairól s a többiről meditálok. Eszembe ötlik Soros György ügyködése annak idején, hogy helyet és rangot-gangot találjon az általa megálmodott közép-európai egyetemnek. Prágában kezdte, de onnan egyszerűen kikergették az ügynökséget. Így került Budapestre, viselt dolgai közt ott volt becövekelve, betonozva a magyartalanítás, továbbá minden, ami a nemzeti magyar kultúra, irodalom és tudomány mezején elérhető.

Ez a bávatag, formálható és deformálható Európa annyit merészelt cselekedni már az Orbán-kormány idején, hogy a Soros-féle egyetemet eltakarította. Most a Petőfi Kulturális Ügynökség ragyog az élen, figyelemmel követni is alig lehet, mert mindenütt ügyködik. Óhatatlanul eszünkbe jut a néhai Petőfi Irodalmi Múzeum, máris borsózik a bőrünk. Annak idején sokszor tolult bennem is a kérdés, hogy ugyan mi jöhet még, mit vihetnek odébb innen az irodalom berkeiből, a nemzeti kultúra, mármint a magyar mezejéről. Ügynökség létesült, az az ügynökség járja be maradék földünket meg a szomszédos országokat. Fordítani magyarból és más nyelvekből magyarra özönnel. És fordítva szintígy.

Az ügynökségről igen keveset tudunk eleddig. Mit forral titkos kebelén, nem tudni. És mit terem a magyar nemzet számára, azt sem. Izgalmas, csiklandós akkor lesz talán a Petőfi Kulturális Ügynökség ügyvitele, ügye, amikor nyitottá válik, kik aratnak, takarítják majd be a termést. Egyelőre vívják valakik a harcot, kísértetek járják a prérin a táncot ismeretlen nótákra. És Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai. Ám eggyel több ügynökség repdes idelenn.