Medvemaffia
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Eldöntöttem, átverem a jövendőbelimet. Úgyhogy kérlek, kedves, az olvasást itt hagyd abba! No, nem akarok nagyon-nagyon túljárni az eszén, csak annyit hitetek el vele, hogy a hagyományos ételeink receptje nemhogy a fejemben, hanem a kisujjamban van. Igen, még a pacallevesé is. Nem akarok az az élettárs lenni, aki vasárnap reggel telefonon zaklatja az anyját, hogy a húslevest hogyan is készítjük, mert, hát én tudom, csak még sosem próbáltam. Emiatt pedig most zaklatom édesanyámat, diktáljon le nekem mindent, de tényleg mindent, amit egy jó háziasszony időről időre összekotyvaszt. Ehhez a projekthez be is szereztem egy aranyos füzetet, egyenesen recepteknek volt kifejlesztve. Arra már pontosan nem emlékszem, hogy az ötlet jött előbb, vagy a füzet kacsintott rám a bolt polcáról, de itt tartunk, éppen a pillefánk receptjét próbálom kiköbözni.
Biztos, ami biztos, én nem rövidítek. Az evőkanál is gyöngybetűkkel szerepel a papíron, mert tudom, ha ek lenne a helyén, mégis fel kellene hívnom anyát, hogy akkor az most mi is. Félreértés ne essék, szeretek főzni (sütni már kevésbé), szüleim szerint tudok is, egyszerűen csak attól tartok, hogy egész életünkben azt az öt fajta eledelt esszük majd, amit lánykoromban elsajátítottam. Most már papíron szerepel húsz leves, amit szépen sorjában főzök majd, drága férjem pedig azt hiszi, igazi konyhatündér vagyok. Ez a terv.
Elég sok problémaforrás van azonban a receptgyűjtésben is. Az első esetleges hibaforrás, ha az anyukám által lejegyzett receptet másolnám le. Anyának ugyanis nincs receptfüzete. Cetlijei vannak, amiket annak idején még munka közben vésett le, kolléganője diktálására. Ez pedig azzal járt, hogy nincs cím, két tojással kezdődik, sosem lehet tudni, mi sül vagy fő ki belőle, hogyan kell kinézzen. Teljes szavakat persze nem tartalmaz, csak számok és betűk egy megsárgult papírdarabon. A másik hibaforrás, ha megkérem, üljön le mellém, és mondja pontos sorrendben a hozzávalókat és tennivalókat. Ilyenkor már a második mondatnál elveszünk: „amennyit felvesz”. Aztán folytatja: „szemre méred”, „majd meglátod, attól is függ, milyen a tejföl”, „összerottyan s kész”. Wow, fáin, azt hiszem, olyan leszek majd a konyhában, mint egy kémikus.