Bizottságoláskor

Új mesterségek alakulnak ki az idők folyamán, nem kell ezt felfedezni, esküvel bizonyítani. A társadalom fejlődése elhozza, megteremti azt, amire szüksége van az embereknek. A dolgot, a fogalmat azonban lehet bonyolítani például azzal, vajon mindenre szüksége van-e az emberi társadalomnak, ami létezik?

Nálunk, Romániában például létesült korrupcióellenes állami szervezet, kormánybizottság. Most kap nagy későn fejéhez az egyszerű vagy akadémikus szavazópolgár: te jó ég, eddig nem volt? Na, nem a korrupció, dehogy is, az mindig volt. Ez a létrehozott kormánybizottság viszont meglepett azzal is, hogy ezek szerint mintegy beismerte a legfelsőbb hatóság, hogy immár szükség van valamire az elhatalmasodott korrupció ellen, magyarán: általános erkölcsi romlottság, megvesztegetés és megvesztegethetőség tobzódik a közéletben. Ide sorolható a sikkasztás és minden nemű hamisítás, lopás stb.

Egyszóval nem festjük az ördögöt a falra, hiszen kormányszinten elismerve, hogy igenis szükség van a lopás- és miegymásellenes bizottságra, mese nincs, beismerjük. Nem sietek elképzelni, hiszen benne van a számlában ama-eme bizottság tagjainak hatalmas fizetése is, mert a megvesztegetés- és lefizetés-ellenes bizottsági tagnak akkora fizetést kell adni állami, tehát közpénzből, hogy ne kényszerüljön lopni, sikkasztani! Igen, ilyen egyszerű a dolog. Az is igaz, hogy attól függ, honnan nézzük.

Van néhány hazai nagypolitikusunk is börtönben, de mégis meglepett a külön bizottság létrehozása. Innen már csak egy lépésre, egy gondolattal odébb a kérdés, vajon mikor lesz korrupt ez az ellenes bizottság is? Sose lehet tudni, mikor kell jogilag és erkölcseiben fölülvizsgálni a korrupcióellenes bizottságot a maga „belterületein”.

Semmi gond, alakul majd egy bizottságot fölülvizsgáló bizottság; természetesen fölöttes lévén, jóval nagyobb fizetésekkel, hogy ne kényszerüljön egy tag se habzsolni állami pénzekből… És így megyen e világ, amíg a megrabolt tömeg szólásra nem emelkedik, étlen és szomjan. Egyelőre tétlen is.