Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Nem meglepő, sőt mondhatni természetes, hogy az ember a tegnapiban is a mait keresi, s hogy a maiban is felfedezhető, ami elmúlt. Nincsen „vegytiszta” kezdés, olyan, amelynek ne lenne előzménye, s nincsen olyan folytonosság, amelyet ne jellemzett volna bár egy mozzanat erejéig a szakítás vagy újrakezdés gesztusa. Így van ez a mindennapok gyakorlatában, a nemzedékek közötti viszonyban, nemkülönben – és jellemző módon – a művészetben. Érdekel, hogy például túlhaladta-e az idő, amit tettem vagy létrehoztam, illetve hogy miként kapcsolódnak mai cselekedeteim és megvalósításaim az egykoriakhoz?
Meg aztán, irodalomra terelve a szót s témánkhoz közelítve, egy több mint négyszáz évvel ezelőtt keletkezett életmű, jelesen Balassi Bálint költészetében mit találunk úgymond modernnek, illetve megszólítja-e a mai olvasót költőnk valamely verse? Másrészt pedig hol és miben lelhetők fel a mai fiatal költők, éspedig a slammerek által művelt szóbeli költészet, azaz a slam poetry előzményei? A középkori énekmondók, jokulátorok, igricek, trubadúrok bizonyára a slam poetryt művelték. No meg a mi Tinódi Lantos Sebestyénünk, netán nyomokban ott található kinek-kinek a gyermekkori élményei között, mikor is minden gyermek költő bizonyos mértékben. Spontán módon mond ítéletet ritmusos-rímes formákban a világról…
Mintegy négyszáz év magyar költészetébe tekinthet be az olvasó, ha Markó Béla legújabb, az idei év nagy magyar könyvszemléire, a májusban megtartott 9. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre, valamint a napokban zárult 90. Ünnepi Könyvhétre kiadott esszékötetét olvassa. A csíkszeredai Bookart gondozásában megjelent, A költészet rendeltetésszerű használatáról című kötet tehát műfaját tekintve nem tudományos célzattal születet s így egy szűk olvasói réteghez szóló munka, hanem olyan, amelynek egyes darabjai, személyes hangoltságú, világos gondolatvezetésű írásai mintegy azt keresik, hogy mit üzennek a mai olvasónak a megidézett, tegnapi és mai költőink, klasszikusaink és kortársaink? Felsorolásképpen: Balassi és Csokonai, Berzsenyi és Arany, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila és Dsida Jenő, továbbá Székely János és Kányádi, a szerző közvetlen nemzedéktársai közül pedig: Adonyi Nagy Mária, Sütő István, Boér Géza…
Maga a kötet tehát – a kiadó ajánlása szerint – „a magyar vers szubjektív, izgalmas útikönyveként is olvasható”, s ilyen tekintetben nem előzmény nélküli Markó pályáján, ugyanis az Igaz Szó (1953–1989) szerkesztőjeként az 1980-as években rendszeresen közölt a folyóiratban verselemzéseket, s ezeket, a magyar líra emblematikus alkotásairól készült „versmagyarázatait” kötetbe is gyűjtötte, és Olvassuk együtt címmel 1989-ben kiadta az Albatrosz Könyvkiadónál.
Rövid szemlénkben azt még mindenképpen ki kell emelnünk, hogy éppen első nagy klasszikusunk közismert verséről, az Egy katonaénekről elmélkedve azt hangsúlyozza a szerző, hogy ami morális vagy etikus, az egyszerre esztétikussá válik. Másként ugyanis csak szörnyűségnek, kegyetlenségnek tartanók a költő által leírt középkori „viadalheleket” és csatákat, a végvári katonák véres öldöklését és sokuk szörnyű halálát, amint írva van: „véressen, sebekben halva sokan feküsznek, / Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.” Mindezt széppé, esztétikussá a morális indítékok, az áldozatvállalás erkölcse teszi: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, / Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.”
Markó úgy beszél a nagy elődről, mint egy zseniális marketing-szakemberről, aki „el tudja adni az eladhatatlant, és széppé teszi a szörnyűt. Mindezt úgy éri el, hogy formába önti a formátlant vagy formázatlant, és kívánatosnak mutatja azt, ami morális indítékaitól megfosztva rettenetes.”
Minthogy a költészet használatára terelte a szót Markó új kötete címadó esszéjében, felvetődik a kérdés, hogy haszna lenne a költészetnek? Én magam úgy vélem, igen, bizonyára a lélek épülésében lenne a költészet „haszna”, illetve – egy régi képletes kifejezést választva –: a nemzet csinosodásában…