Az ígéretek földje

Annyiban biblikus a cím, amennyiben hasonlít a szétkergetett, szerteajándékozott magyar nemzet- meg országrészek sorsa az ótestamentumi zsidóság egyiptomi hányattatásához. Pillanatnyilag az a helyzet, a helyzetünk, hogy a román politika annyira szabadon (értsd úgy, hogy gátlástalanul) cselekszik Európában és Romániában, hogy már nem is ígér semmit a magyarságnak.
Az ígérgetésekkel is sajátosan, egyedi módon bánt mindig is Románia Trianon óta. Hiszen az nem került semmibe, még a nemzetközi szervezetek előtt sem. Ezért látom teljesen fölöslegesnek említeni is az úgynevezett gyulafehérvári nemzetgyűlést és az ott megfogalmazott nyilatkozatot. Mert ha azt a nyilatkozó maga is semmibe veszi – lásd a mi esetünket–, akkor nem ér az a mások szemében fapénzt se.
Mégis megemlítenék egy kevésbé ismert tényt abból a szövegelésből. Előzetesként csak annyit, hogy ismerjük azt a kifli alakú, akkori Romániát a Kárpátokon kívül. Nos, az akkori nyilatkozatban szeretettel üdvözli Románia az Osztrák–Magyar Monarchia alól felszabadulásba menendő cseheket meg szlovákokat, a ruszinokat, és igen az ausztriai németeket is (!), bizony, gondjuk volt még a németekre is, a lengyelekre is; tovább megy a szerető üdvözlet a horvátok, szlovének, macedónok, a montenegróiak felé, mint­egy védernyőként. Az egyetlen a magyar nemzet, amely felé nem szállott a nyilatkozat szerető üdvözlete! És ez már akkor sem véletlen, hanem szándékolt történés volt. Bizony, megkülönböztető figyelem már 98 évvel ezelőtt irántunk.
Az ígéreteket nem sorolom az akkoriak közül. Ma már nevetségesek. Egy szót sem tartottak be abból. Ami bennünket most illet és érint, azok az utóbbi 28 esztendő pelyva-fogadkozásai. Nekünk, magyaroknak abból kellett kenyeret, cipót, lapótyát kisütnünk.
Kapaszkodunk ám mindenbe, ami ígéretes lehet. Bizony, sosem lesz abból – nem abból lesz –remek termés, ha öntöző kannával meg szenteltvízzel ballagunk ki lehajtott fejjel, szárazság idején a szántóföldekre. Ma már nem is ígér se román, se senki nekünk semmit csak úgy átabotában, hiszen már az sem kötelező! Ez a földünk, ez az ígéretek földje. Ótestamentumi. És ne kacsingassunk ma s holnap 1918 s 2018 felé.