Jelentés nélküli vers?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A történelem annyi mindent megterem, csak győzzük begyűjteni. Kérdeztem egy alkalommal a házinénit, miért kell annyi tormát begyűjteni, hiszen úgyis könnyezünk eleget. Akkor emlékeztetett a könnytől nedves padlókra egy-egy történelmi napon Erdélyországban. Mostanában a civil lakosságtól érdeklődöm, miféle dolog, csodaváros ez a miénk, Sepsiszentgyörgy, hogy a kiváltságosoknak ingyen ömlik az iható víz csőből, csapból, aztán itt van ez a mi városrészünk a nagypiac és környéke. Itt, a Császár Bálint és Ág utca meg környéke kitiltva-tűrve az ivóvíz világából.
Pontosabban úgy mondhatom, hogy a vízvezetékből ömlő víz ihatatlan. Hihető? Számunkra hihetetlen, sőt, tűrhetetlen is lehetne. Pénzen vásárolják(juk) meg sok ezrek naponta öt-, tízliteres edényekben a vizet, cipelik haza. Isten őrizzen, hogy megkérdezném ún. illetékesektől az okát, mert elárasztanának magyarázatokkal, hogy a szánalomtól a könnyem törölhetném, mi mindent megtesz a vízügy azért, hogy… azért, hogy ez így maradjon ám, mint a város, a megyeszékhely
Sepsiszentgyörgy egyik jellegzetessége. Nem humor ez ám, fele se tréfa, ugyanis könnyű érvelni literekkel, százasokkal. Kérdezni azt is lehet: meddig marad ez így? A Szemerja negyedben iható a víz, ami ingyen – egy frászt ingyen – jön a csapból, mi viszont keményen megfizetjük a vízfogyasztást az üzletekben vásárolván, s cipelvén haza. Nézzünk csak be az élelmiszerüzletekbe. Mindenütt rakva a polcok úgynevezett természetes, hatalmas edényekkel. Ne folytassuk, folyik itt a lej, s a csapból folyik a panasz is. Ki oldozza föl a titok nyitját: miért vagytok ti és meddig kiváltságosok? Miért az iható csapvíz csupán tinálatok? Apáitok Trianonban megszerzék e hazát, de itt ihatatlan víz és népizzadás csorog…
Nem ezzel a képtelenséggel járom a román világot most. Ha a vállvonogatásokat raknánk piramis-magasba, óriási lenne nálunk az idegenforgalom, s az már igazán nagy bevételt jelentene, de – nem nekünk. Mi kiváltságosok lévén, szürcsöljük a brassói, a székelyföldi, vagy egyszerűen az elkeresztelt lelőhelyes vizet. Köröttünk számos helyen ömlik az ásványvíz. De pénzen vesszük s visszük, hordjuk haza. Köröttünk néma tartomány.