Okos lovagok, buta bunyósok
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Nyakunkon a karácsony, ilyenkor meg nyakamon kellene hogy legyen már a „jaj, Barbaracska, nem úgy kell, várj megmutatom…” terror is. Tavaly azonban végleg feladtuk testvéremmel a karácsonyfa-díszítést, a felmosást, az asztalterítést, meg minden hiperfontos karácsony előtti munkálatot. Nem azért, mert nem szeretnénk segíteni édesanyánknak, hanem mert ha elvégeznénk eme dolgokat, ő úgyis újracsinálná.
Nem viccelek. Évekig minden 24-én miénk volt a nemes feladat, hogy varázsoljunk a fenyőfából karácsonyit. Beletettük minden tudásunkat és szépérzékünket, akkor még szerettünk volna megfelelni, nagyon koncentráltunk. Aztán, amikor már a csúcsdísz is helyére került, bemutattuk a mesterművet főnöknőnknek, aki elbiccentett fejjel, erőltetett mosollyal mondta, jó, szép, ügyesek vagyunk. De égett a tűz fűzöld szemeiben, akik ismerik, tudták, bizony reggel, mikor mi még az igazak álmát alusszuk, ő csendben és gyorsan kicseréli majd a nagy gömböket a kicsikre.
Ha az asztalt készítettük elő a vacsorához, a pohár túl távol volt a tányértól. Ha felmostuk a padlót, nem megfelelő irányban toltuk a mopot. Ha kiteregettük a mosott ruhát, nem pontos sorrendben akasztottuk a bugyit a zokni mellé. Mosni csak titokban mertünk mindig is, mert tuti, hogy kevesebb öblítőt öntöttünk, mint amennyi kell. Így hát minden munkálat dupla annyi időbe telt, hiszen ő düh- és haragmentesen, nagyon is lelkesen, de ezeket mind-mind kijavította, újrakezdte.
Így idén is, mint tavaly, főzünk majd egy kávét, leheverünk a kanapéra, és onnan szeretjük, támogatjuk majd maximalista édesanyánkat, na meg persze soroljuk: azt ne oda tedd, ez itt nem szép, adjad, megmutatom. Csak azt kell még valahogy megoldanunk, hogy eltaláljuk az ízlését a karácsonyi öltözetünkkel. Hanem hiába gondolkodtunk rajta órákat, cserélhetjük is le.
Ha most ezt elolvasná, valószínűleg kijavítaná, úgyhogy leírom: sokat enyhült az évek alatt, mi meg egyre ügyesebbek lettünk. Igazából tartok attól, hogy tökéletes mása leszek anyaként, hiszen ő is így nőtt fel mama mellett, mégsem csorbult az önértékelése, sőt, tökéletesre fejlesztette.