Anyáról lányára

Nyakunkon a karácsony, ilyenkor meg nyakamon kellene hogy legyen már a „jaj, Barbaracska, nem úgy kell, várj megmutatom…” terror is. Tavaly azonban végleg feladtuk testvéremmel a karácsonyfa-díszítést, a felmosást, az asztalterítést, meg minden hiperfontos karácsony előtti munkálatot. Nem azért, mert nem szeretnénk segíteni édesanyánknak, hanem mert ha elvégeznénk eme dolgokat, ő úgyis újracsinálná.

Nem viccelek. Évekig minden 24-én miénk volt a nemes feladat, hogy varázsoljunk a fenyőfából karácsonyit. Beletettük minden tudásunkat és szépérzékünket, akkor még szerettünk volna megfelelni, nagyon koncentráltunk. Aztán, amikor már a csúcsdísz is helyére került, bemutattuk a mesterművet főnöknőnknek, aki elbiccentett fejjel, erőltetett mosollyal mondta, jó, szép, ügyesek vagyunk. De égett a tűz fűzöld szemeiben, akik ismerik, tudták, bizony reggel, mikor mi még az igazak álmát alusszuk, ő csendben és gyorsan kicseréli majd a nagy gömböket a kicsikre.

Ha az asztalt készítettük elő a vacsorához, a pohár túl távol volt a tányértól. Ha felmostuk a padlót, nem megfelelő irányban toltuk a mopot. Ha kiteregettük a mosott ruhát, nem pontos sorrendben akasztottuk a bugyit a zokni mellé. Mosni csak titokban mertünk mindig is, mert tuti, hogy kevesebb öblítőt öntöttünk, mint amennyi kell. Így hát minden munkálat dupla annyi időbe telt, hiszen ő düh- és haragmentesen, nagyon is lelkesen, de ezeket mind-mind kijavította, újrakezdte.

Így idén is, mint tavaly, főzünk majd egy kávét, leheverünk a kanapéra, és onnan szeretjük, támogatjuk majd maximalista édesanyánkat, na meg persze soroljuk: azt ne oda tedd, ez itt nem szép, adjad, megmutatom. Csak azt kell még valahogy megoldanunk, hogy eltaláljuk az ízlését a karácsonyi öltözetünkkel. Hanem hiába gondolkodtunk rajta órákat, cserélhetjük is le.

Ha most ezt elolvasná, valószínűleg kijavítaná, úgyhogy leírom: sokat enyhült az évek alatt, mi meg egyre ügyesebbek lettünk. Igazából tartok attól, hogy tökéletes mása leszek anyaként, hiszen ő is így nőtt fel mama mellett, mégsem csorbult az önértékelése, sőt, tökéletesre fejlesztette.