Csángó 1.

Életemre és fejlődésemre kettes számú Nagyanyám kis mértékben volt hatással, lévén elsősorban unokabírás-szintje igen alacsony (nem, mint az egyes számúé), másodsorban, mivel zsenge koromban el is távozott e földi létből.

Mindenesetre, általa került a génállományomba (vagy a DNS-embe?) csángó gén, ugyanis dédnagyanyám, Köpe Anna, a kicsiny, de különleges barcasági Hosszúfalu szülöttje volt (ki addig-addig utazott a Hosszúfalu–Bertalan vasútvonalon, míg révbe ért a Bertalan Károllyal kötött házasságban). Habár a csángó táplálkozáskultúra a legutóbbi időkig távol állt tőlem, mostani munkám során közelebb kerültem e témához, igaz, a moldvai vidékeket érintve. Ezért is osztok meg kétfajta receptet, egyet a Barcaságból, egyet pedig Moldvából.

Az első a hétfalusi gulyásleves, amelyben senki sem csalódhat, feltéve, ha szereti a füstölt ízeket és a savanyú káposztával is közeli barátságban van. Az eredeti változata marhahúsból készül, de sertésből, borjúból, ne adj’isten, birkahúsból is elkészíthető! Hozzávalók: fél-fél kg sertéslapocka és savanyú káposzta, 1 ek libazsír, 10 dkg kolozsvári szalonna, 20–25 dkg füstölt hús, 7–8 dkg gersli (alias méret szerint osztályozott árpa), 2 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 paprika, 60 dkg krumpli, kis csokor petrezselyem, 3 babérlevél, 4 ek tejföl, ízlés szerint só, őrölt kömény, pirospaprika, bors.