Szégyen!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Valami megfoghatatlan erő indította egykor a kisgyermeket is, aki voltam, a zöld gyep, az ott nyíló színes tavaszi vadvirágok felé. Egyszer óvodából hazafelé tartva egy-két szomszéd legénykével ki is kötött egy útba eső zöld „szigeten”, s bizony még a rá váró otthoni ebédről is megfeledkezett. Szent György napja után történhetett az eset. Abban az időben a falusi gyermek is számon tartotta ezt a napot, sőt alig várta, mert tudta, hogy ezt követően nyári „üzemmódra” válthat, azaz járhat-kelhet mezítláb úton-útfélen, selymes réten, mezőn s legelőn, mint ama táncoló, szökdelő bárányok – egy kölcsönzött jelzővel élve – fűhúzó áprilistől szeptemberig kinn a szabad ég alatt.
Gyorsan megszabadult hát az újonnan vásárolt könnyű nyári lábbelitől, hogy minél közvetlenebbül, talpán keresztül érezze a sarjadó füvet, az új életet. Gyermekláncfüvet s egyéb kis „teremtményeket” gyűjtögettek, vagy csak egyszerűen figyelték a szemük előtt történő csodát. Aztán a nálunkfelé cikóriának nevezett növény hosszú, üreges virágszárából nyakláncot ügyeskedtek, aranysárga virágzatával díszítkeztek, s hancúroztak még egy ideig.
Ahogy a „legénység” minden terv nélkül kötött ki a „szigeten”, ugyanúgy hagyták el azt, s ért haza hősünk is mezítlábasan, új cipő nélkül. Feje fölött a nap, talpa alatt a föld. Volt is nagy csodálkozás és méltatlankodás édesanyja részéről! Ez volt talán első ösztönös szakítása a civilizációval. Úgy látom, a szarvassá változott fiúk esete állott fenn, akiknek szája – úgymond – nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból…
Bizonyára nem is lehet mély kapcsolata az emberfiának az anyafölddel, ha azt nem érezte legalább egyszer igazán a talpa alatt!
Tisztára igaz beszéd!