Államunk – hogy is állunk?

Itt állok az úr 2020. évének küszöbén, amiből közel hetven évet megéltem. Eltelt harmincnál több év az úgynevezett demokráciából is… Mi változott itt? – kérdem én. Ebben az országban harminc s annyi évet tartott a matiné-műsor, aztán most már felkapcsolták a villanyt, elhagyhatjuk a nézőteret, egyre több székely az országot is elhagyja, hiszen ezt várják el tőlünk az újonnan előlépett nacionalista, sovén alakok…

Valami azért változott, mert szovjetek helyett most van európai „unijónk”, ami persze nekünk, szegény halandóknak nem jó. Sőt, az is előfordulhat, hogy bizonyos szemszögből még rosszabb is, mint egykori nagynevű elődje. Nekünk nem kell termelnünk, csupán fogyasztanunk, hogy így adósodjunk el teljesen a Nemzetközi Valutalapnak.

Elhitették velünk, hogy a nagy testvér puliszkája felrobbant. Elhitették, hogy a proletár „pufajkásból” úriemberré vált Iliescu az egyetlen, aki képes vezetni ezt az országot. Aztán jöttek az új gyerekek, a külföldön tanult szekus, kommunista vezetők gyerekei, akik a párt második, de már harmadik vonalából érkeztek, az előre gondosan megírt forgatókönyv szerint előléptek, és ezek szép lassan szétlopták az országot…

Pár napja olvasom, hogy az „állam bácsi” 2 milliárd lejt utal át a Büntetés-végrehajtási Hivatalnak. A román állam minden fogvatartott személyért havonta 2500 lejt fizet ki! Ebből 457 lejt a karbantartási költségekre, 140 lejt táplálékra és 83 lejt egészségügyi költségekre. Az összeg nagy része, 1800 lej a börtönőrök, a személyes és beruházási költségek fedezésére szolgál… Nem szeretnék viccelődni, de talán jobb bent, mint kint? Mennyit is fizet az állam a negyven s nem tudom hány évet három váltásban, gyárban ledolgozott kemény munkáért a sok-sok nyugdíjasnak?

Én nem politizálok. De felháborító!

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy