Áldás a lakatlan eső

Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot… Ez járt a fejemben, Petőfi Nemzeti dala, miközben mostam, súroltam, öblögettem a konyhát az éjszakai sajátos, kimondottan szülőföldi csatornák mocsadékától. Mert erőszakosak ám minálunk a csatornaelemek ily nehéz időben. Megmutatja a földalatti vezetés, hogy nem lehet csak úgy öblögetni a tömbházak locsadékát, mert lám, a csatorna nem győzte az éjszakai esővizet meg mosadékot elhordani, föltört a lakásunkba az ilyen-olyan víz, aztán gyászosra vált hajnalra a konyha.

Sajátos annyiban, amennyiben a csapvizünk is kimondottan jellemző, ugyanis ebben a városrészben, Császár Bálint, Gyár meg Ág utca és környékén a csapvíz nem iható. Ebben a kérdésben unikum vagyunk. Na, nem a csodás, aranyos poharas unikum. Nekünk meg kell vásárolnunk minden pohár, csésze vizet, mert ebben a kerületben a csapvíz nem iható. E kérdésben már próbáltunk szervezkedni, de kisiklottunk.

Földübörgött a csatorna szennyvize, közeledik tán a székely tornádó, Isten őrizzen. És kijött Dragnea vezérürü is a börtönből, 16 hónappal korábban, mint amennyire vártuk. Hiába no, az élet ilyen. Mármint a mi eb ura erdélyi életünk. Kilibegtem délután, a csepegés idején a boltba, akkor szakadt ránk a várva várt eső, én szál szandálpapucsban, mezítláb. Be a bolt előszobájába, hű, négy nő is fedezékben, én meg érzem arcomon az égi víz fiatalító hatását, mert nem vagyok ám vén én, csak kevésbé fiatal. Mondom az asszonyoknak, ez bizony nem váratlan csapás, ez az eső égi áldás, úgy vegyük. Rám csillogtak a szemek, derűsek voltak az óriási hársfák is tova, odébb.

– Meg kell ám mosdanunk, mert könnyeztünk eleget Beke Istvánért meg Szőcs Zoltánért, akiket évekkel ezelőtt bebörtönöztek a román lakat – meg lakatlan törvények nevében, mert hát magyarok voltak. Dragnea főminisztert is bezárták, de még a hangja sem változott odabenn.

Így múlik el a kanálisok ideje, súrolgatás, hit, remény, szeretet, aztán hátha van hála is az esős, esengő ég alatt számunkra is, állítólag szabad ég alatt, hol bíz’ sok a lakat, aztán egyre több a lakatlan székely falu.