Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A tanárnő neve: Bodó Anna

Ugye milyen furcsa ilyen címmel emlékezni arra a kiváló tanárra, aki nem volt ugyan sepsiszentgyörgyi, de évtizedek alatt azzá nőtt, s lehet, kevesen vannak olyanok, akik oly elszántsággal és következetességgel szolgálták azt a közösséget, amelyhez sok esztendővel ezelőtt maga is csatlakozott. Akik időt szakítottak arra, hogy végbúcsút vegyenek tőle, azt a nagyszerű pedagógust siratták el, aki nem csupán a magyar nyelv óvójaként, de erkölcsi normák felállítójaként vált ismertté, elismertté nem csupán Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban, de szerte a megyében, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanítanak.

Tévedés azt hinni, hogy könnyű dolga van a magyartanárnak, mert magyarul minden diák tud, ám ha mélyebben beleássuk magunkat az iskolai nevelés, oktatás szövevényébe, bizony rájövünk, hogy nincs fontosabb tantárgy a magyar tanintézetekben, mint az anyanyelv. Én több vonatkozásban kapcsolódtam Ancsához, ki tudja, ki ragasztotta rá ezt a roppant érdekes, talán még humorosnak is mondható becenevet. Ő volt Ancsa. S ha bárhol a megyében, de azon túl is Bodó Ancsa neve került előtérbe, nemcsak a használói, de mások is tudták, hogy különösen a rendszerváltás utáni időszakban növekedett, erősödött fel ez a név, s mindenki tudta, hogy ez többet jelent az egyszerű megszólításnál, többet a rokonszenvre vágyakozók reményeinél, mert Ancsa, Bodó Ancsa megismételhetetlen jelenség volt, s az maradt nyugdíjazása után is.

Mi tartottuk a kapcsolatot, mert nem csupán jó barát volt, de amolyan rokoni szálak is fűztek egymáshoz, gyerekkori játszótereinek egyike szülőfalum, Bögöz híres temploma előtti térség volt, s a bögözi unokatestvérek most sem mulasztották el általam részvétet nyilvánítani az elhunyt családjának. Nevét ismerték szerte Erdélyben, nincs olyan magyar iskola, ahová ne jutottak volna azok a munkakönyvek, amelyeknek társszerzője volt, s amelyek a diákok felkészülését, ismerettárának gyarapítását szolgálták.

A szerzőtársával megírt tankönyvek ma is a leghasználhatóbbak, bár sok év eltelt megszületésük óta. Készült, nagyon készült, hogy megírja keresztúri emlékeit, ahol iskoláit végezte, de akarta azt is, hogy bemutassa gyerekkora játszóhelyeit, rokonait. Ez most már végleg elmaradt. Nyugodjék békében a sepsiszentgyörgyi temetőben!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások