Medvemaffia
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Mohón vettem mindig az új és újabb éveket. Elszámolásra készültem mindig, nem a nagy ajándékozások torára. Megszoktam magam is a létet, meg a magamét és még nehezebben azt, hogy idegen kezek matassanak az éveim, sorsfordulóim között – értünk meg ellenünk. A keresztény hit szerint egyetlen Mindenható van, s avval annyi.
Ujjongva, hogy megértük, dicsértük az új évet csókosan és könnyesen, ki-ki a maga domboldalain. A medvének az ünnepi napokon is a maga joga, merre cammog ebben a furcsa egyenlőségi játékban.
Visszanéznem is jogom van a tavalyi történésekre. Suhognak az emlékek. Jó pár dicsérheti a tavalyi esztendőmet, ugyanis túléltem. Megéltem mindent, amit fölöttem is suhogtatott a lét meg az egek királya. Így rendezgetvén az alig hogy elsuhant esztendőt, jártomban s keltemben is jelentkezik a nagybetűs Remény, ha egy szál deszkán kelek át szakadék fölött, igyekezvén újból és újból a jó, az éltető édes felé, terelgetném az enyéimet újból abba az irányba, mely szerintem járható, jöjjenek és menjenek arra a mieink is.
A remény jól öltözött, választékos idén is, ünnepi és csokrosan viszi, szálanként tűzdeli az eleven reményt. Ó, erős és nagy hitű, bízni benne fennen is ám. Ezen a szál deszkányi pallón kedvem kerekedik elkiáltanom valamelyik igazam, ám szembe jön velem, indul felém egy igazi nagyanyó, fiúcskát vezetget. Te jó ég, hogyan kerüljük meg egymást? Én itt félúton, a patak fölött, a néne és csillagos unokája elindult felém szemközt! Forduljak vissza?
A nagyanyányi néne azonban kiáltana, de nincs hangja, harsányan hallgat és integet is valamit. Mit tegyek? Megállok, két karommal intem a jövendőt: leülök a pallóra, arccal a jövögető nagyanya és tipegő unokája felé nevetve? Jöjjetek nyugodtan, lassan s úgy ügyesen.
Szétvetett lábakkal ülök a pallón, kitárt karjaimba érkezik nagyanyó, nyújtja bal kezét, megfogom, átterelem ültömben az unokát is, aki a fejemre támaszkodik percig, átlép ölemen s kikőtt a maga nagyanyója kezén, mennek tovább… Bele az új évbe. A patak partjáról integetnek felém, én is viszont.
A siker erőt ad kicsinek s nagynak.