A megkötözött béke

A címben is hazabeszélek. Trianonba kéne mennünk minden évben egy napon, legalább kéttucatnyian, nem félve és nem feketében, hanem csak úgy, álldogálni, míg megkérdezné egy rendőr, ugyan mire várakozunk. Elmondani röviden, hogy mi bizony annak a trianoni békekötésnek a köteleit hoztuk vissza. Miféle békekötés, amikor az ártatlanokat verik béklyóba a gonosz hatalmasok? Száz évvel ezelőtt ereszkedtek a háborúk és a békék kötözői egy-egy pénzeszsák mellé ítéletet, döntést kimondani, akár a háborúk kirobbantásai előtt.

Trianonban már kenterbe verve állt a döntés, és mintha csak úgy mellékesen, meghívták az áldozati országok képviselőit is, közönségnek. Gróf Apponyi Albert szólalt a maradék Magyarországról. Ez lett volna Magyarország védőbeszéde, de hát csak annyi hatása volt, mint vízcsepegésnek. A rettenetes béke elfogadása már megtörtént a győztesek akarata szerint, de hát végül is mit akarnak még a hatalmasok?
Érvelt Apponyi gróf, hogy ha aláírjuk a hitvány papírt, öngyilkosságot művelünk; legyünk öngyilkosok, hogy ne végezzenek ki? Országunk területének kétharmada kiosztásra kerül, 11 millió lélek kerül más országokhoz.

A kivégző hatalmi uraságok sem írták alá mindazt a gazemberileg is szélhámia parancsolatot Magyarország kiosztására. Azt tudták az urak már ott, a kastélyban, hogy a nemzetiségi kérdés, az elnyomott, mert elnyomható kisebbségek iránti gyűlölködés még inkább folyik majd tovább, immár szabadon. Az akkori angol miniszterelnök, Wilson mondta ki tételesen: semmilyen embercsoport nem terelhető marhanyájként akarata ellenére. – És már akkor fölvetődött Apponyi gróf elképzelésében is a népszavazás kérdése a szándékolt országrengetésekben. Ez volt a legvisszataszítóbb, megkötözött béke az újkorban.

Román történészek ma is vannak, akik „termékeny történelmi pillanatnak” nevezik a védtelen Budapest 1919-es megszállását, az elérhető országrészek kifosztását. Igen, van ahol a rablás mind békében, mind háborúban termékeny.