Felhívás!

A meghurcolt pedagógus

Az eset, amelyről szó lesz, nem nálunk történt. Ám történhetett volna, sőt, megtörténhetnék bármelyik nap és bármelyik tanintézetben.

A nyugdíj felé tartó idős tanár megszólította az intézet kapuja előtt cigarettázó két tizenévest, s minden bizonnyal azok nem hagyták szó nélkül – a hírforrás nem részletezi –, s a pedagógus megragadta pántjánál az egyik tini táskáját. Ebből lett a galiba. Messzire eljutott híre ennek a rettenetes cselekedetnek, hirtelenjében súlyos pénzbüntetést – 170 ezer forintnyit – sóztak a nyakába a rendre intő személynek.

Nyilván, az ügy itt nem zárult le, a fellebbezés nyomán az ügyész azt akarta, hogy ismerje el bűnösségét, ám tényleg bűnt követett el? S ha elismeri, hogy bűnös, minden megbocsátva. Ha nem, azt kockáztatja, hogy nyugdíjazása előtt kirúgják a tanügyből, de marad a pénzbüntetés is. Tanácsadói javaslatára kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársasági elnökhöz, aki kegyelemben részesítette, a pénzbüntetés és kirúgás alól is felmentette. Ám ki ad kárpótlást ennek az egyébként közismert, nagyra értékelt, népszerű, koros pedagógusnak?

Kitalálhatták a pénznemről: az anyaországban történt. Ám, ahogy alakulnak a dolgok, itt, nálunk is gyakoriak a pedagógusokkal szembeni elfogadhatatlan megnyilvánulások, s ha visszapergetjük az időt, egész naplóra való esettel hozakodhatnánk elő. Van, aki lenyeli, de legtöbben továbbállnak, mert eléggé gyenge lábon áll még minálunk is az oktatók jogi besorolásának kérdése. Hirtelen eszembe jut annak a matematikatanárnak a fájdalma, akit a bejáratnál az egyik fiú által meglódított kapu vágott orrba, a tanári reagálásnak feljelentés lett a vége, s a feljelentő roma apuka üzente, ha személyesen ment volna el tőle bocsánatot kérni, az ügynek nem lett volna folytatása. És nem ment el. És az ügynek lett folytatása.

S ha valaki nem hiszi, hogy évtizedes, sőt, évszázados a pedagógusok kiszolgáltatottsága, állandó szorongatottságban való tartása, az ismerkedjék meg Apáczai Csere János életével, avagy olvassa el Kosztolányi Dezső Aranysárkány című regényét. Mindkettő tanulságos, mának és jövőnek írt intő példa.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.