A magyar analógia

Csak óvatosan az analógiákkal, de a román Szociáldemokrata Párt pillanatnyi helyzete kísértetiesen hasonlít magyarországi megfelelője, az MSZP 2010-es országos választásokkal betetőződött politikai agóniájára. Az MSZP 2008-2009 között megkísérelte a liberális partnerével működtetett kormánykoalíció újrafogalmazását. Csakhogy a parlamenti választásokig hátramaradt idő rövidsége miatt egyrészt ezek az intézkedések már nem hozták meg a tőlük remélt pozitív eredményeket, ráadásul egy évvel a parlamenti megmérettetés előtt a számukra kudarcot jelentő 2009-es európai parlamenti választások minden reményt szerteoszlattak a talpra állást illetően.

Ez a fejlemény pedig végleg meggyőzte partnerét afelől, hogy a közelgő bukással csak úgy kerülhető el, hogy végzetessé váljék, ha távol marad a kormányzati szerepvállalástól. Így a baloldali kormány, több éves politikai válság és agónia után tehetetlenül, födetlen fővel csattant neki a 2010-es parlamenti választások képzeletbeli falának, s e balsikerből azóta sem sikerült magához térnie. Ráadásul a túlélésben reménykedő szabaddemokraták is elszámolták magukat, hiszen gyakorlatilag eltűntek a magyar politikai porondról.

A 2019-es európai parlamenti választások hatására hasonló folyamatok indultak be a román kormányoldalon, a baloldal viselkedése majdnem tükörképe az egy évtizeddel korábbi magyarnak. A pártvezetést ugyan lecserélték, a kormányt és programját átalakítanák, csakhogy az államfő- és a jövő évi választásokra való tekintettel az EP-választási kudarca után a jövőjét sötétnek látó, de a túlélésben mégis reménykedő koalíciós partner inkább kihátrált a szociáldemokraták mögül. A koalíció szétzilálódott, az ellenzék pedig már csak azt várja, hogy lefőjön a kávé.

Ahogy a magyar ellenzék is 2010-ig. Persze, fontos különbség, hogy 2019-ben nincs gazdasági válság, így dacára annak, hogy parlamenti kisebbségbe szorultak, a szociáldemokrata kormány valószínűleg képes lesz külföldi segítség nélkül is egyensúlyban tartani a költségvetést. És ez az ellenzéknek is érdeke, amely inkább a politikai agónia látványos elhúzódásában érdekelt, semmint az előrehozott választásokban.

Pozsony János Csaba