Felhívás!

A hit és építő királya

Hitek és hitetlenek fogtak össze szerre, már a 10. században azzal a szándékkal és fegyveres nagy akarással, hogy eltakarítsák a magyarságot Európából. A kérdést már akkor meg-megismételték a földrészen uralgó hatalmasok és szolgáik, mármint hogy minek is kell annyit foglalkozni ezzel a néppel, hiszen ellene vannak istenek és emberek. De nem ez a magyar igen.

Egykori, akkori krónikák sora próbálta megvilágosítani, mit is mutat akkor a nemzet arca, amikor együtt imádkozik Szent István királyunkkal. Máig is párját ritkítja földünkön, lelkünkben a közös nemzeti ima. Nem tudjuk a krónikák sorával bizonygatni, mert szükségtelen is István királyunk, Szent István örök jelenlétében. Mintha néma templomok sorakoznának együtt a keresztény hitben azóta is. Aki megélte, sosem feledi, hogyan fohászkodik egy nemzet a búzaföldekért, gyermekáldásért, az öregek jóságát említvén koronás királyunk, Szent István király szavaival, hogy a mindenség is kegyes lenne az egységes akaratban.

Még a 21. században is vizsgálják magyar és másmilyen nemzetségű tudósok, melyik is volt az az esztendő, amely vállán vitte koronázásra Isten és ember örök figyelmébe ajánlva Vajkot, hogy lenne örök vezéregyéniség a nemzet szeme előtt. Állítólag II. Szilveszter pápa adott koronát és áldást István királynak. Akkor és így leve keresztény és független állam a nemzet bizalmában és hitében. Hogy 1000-ben, vagy egy esztendővel később? Csak bámulni tudom, milyen szent és közös, nemzeti imák szállnak azóta, és sokszor, számtalan esetben ökölbe szorított kezek fölé.

Egy faluban hallottam, templomban a figyelmeztetést a vének soraiból: a hitet s a nép figyelmességét melegen kell tartani, mint a levest…

Nem öregszik s nem mállik szerte a nemzet, amely magáénak tekinti az alkotó hitet s a bizodalmat a jövendő templom- meg vártornyaiban. Csak édesanyánktól lehet tanulni igaz imát és családnak bizodalmat. Szent István keresztény hitében nem volt példátlan. Súlyában azonban benne a mai áldott szent napig a legnagyobb tényező: a ház s a kapu, a haza s a teremtő szerszám mindennapjaiban a nemzetnek. 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.