A Facebook nem családi fotóalbum

Lehet azért, mert én is anya vagyok, de a Facebook algoritmusai mindig megtalálnak a kisgyerekes anyák fényképeivel, újszülöttek örömfotóival, de szaladtam már bele gyönyörű zöld bébikakiba is. Legutóbb száz lánygyermek fotójába, a lánygyermekek világnapján. Számtalan tanulmány született már arról, hogy mennyire káros a gyerekekre a közösségi média, és számos szakember mondta el véleményét a témában, de mintha ez nem érné el azokat az anyákat, akik örömmel és büszkén osztják meg kisgyerekeik vagy nagyobb gyerekeik mindennapjait. Kérlek, ne tegyétek!

Az internet veszélyeit – gondolom én – mindannyian ismerjük. Elég megnézni a híroldalakat, ahol olvashatjuk hány és hány pedofiloldalt kapcsoltak le ezres nagyságrendű baba-, gyerekfotókkal. Bármikor oda kerülhet a ti gyereketek is, és nem is ez a legrosszabb.

Ha a felnőttnek vannak személyiségi jogai, márpedig vannak, akkor a gyerekeknek még inkább kell legyenek, erről pedig elsősorban a szülő felel. Nem hiszem, hogy bármelyik gyerek is örülne, ha pár év múlva beleszalad saját kakis-pelenkás, vagy ne adj isten meztelen fotójába a neten. Ez utóbbit egyébként sem értem, miért kell meztelenül fotózni a babákat?

Családi képek helye a családi albumban van. Nem hiszem, hogy mind az ezer ismerősötök a Facebookról családtag lenne, és látnia kellene a hétköznapokat a gyerekeitekről. Persze, mindannyian, akik szülők vagyunk, büszkék vagyunk. Nekem is van az oldalamon fotó a lányommal, bár igyekszem, hogy minél kevesebb látsszon belőle és mindig megbeszéljük, kitehetem-e. Jó érzés, ha egy év múlva visszaköszön a fotó az emlékek között.

Egyébként meg, van az a mondás, hogy mindenkit a szülei rontanak el, úgyhogy anya-pride és spenótfotó ide vagy oda, lehet ez az egyik oka ennek. Ugyanakkor, minden ember annyit ér, amennyire a gyerekei tartják, szeretik. Kérdezzük meg majd a felnőtt gyerekeinket erről. De először magatokat a szüleitekről. És aztán töröljétek a ciki fotókat. Büszkének lenni máshogyan is lehet.