Parádés főpróba, jöhet az előadás!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Majdnem kimondtam, hogy egek, nem hiszek a szememnek. Kár lett volna mondanom, mert számos sajtótermék lógatja úgy a rongyot, hogy nem hiszek neki. Dúskáltunk olyan lapokban (miért múlt idő?), amelyekben nem hittünk. Pontosabban úgy mondhatom, mindig is voltak hazug lapok. Innen a műdal, noha szerelmes: Hazug álmok koldusbotja az én szegény lelkem…
Szóval utánanéztem a tegnapi híranyagunknak, és egyensúlyom visszakapván engedem terjedni a törvényes hírt, ugyanis tényleg van rendelkezés az unióban az uborka görbületét illetően. Mennyire legyen görbe az unióban? Ez itt a kérdés. De sorjáznak további rendelkezések ám! Nem áll meg a mostani Európai Unió egy uborkagörbületnél. Rendelkezést is lobogtatnak a tejeskancsó voltáról, aztán van az uniónak szigorú törvénye arról, hogy tilos azokban az országokban késsel ölni a disznót, fuj! Sertést ölni csakis áramütéssel szabad. És rendelkezés van arra is, hány négyzetmétert vagyunk kötelesek szánni tyúkonként a tenyészetben. Szabadság a mindenünk, hajrá, unió! De itt is, szarvasmarhánként is dobog a jog, hány négyzetmétert követel a marha fejenként.
És ki tudja, hányféle jogot diktál még a szervezet, mármint az unió állatfajonként; óhatatlanul jelentkezik a humormentes kérdés, miért lehetséges a sok fajtalankodás az unió fajfedővel védet ege alatt? Hogy lehetséges a nemes emberi faj elnyomása, megalázása, míg a törvény óvja a görbe uborkát meg a szarvasmarhát? A tisztelt olvasó vélem vagy nélkülem elgondolkodhat, miért csalogatja befelé a fekete idegenséget Brüsszel, el az ágyunkig, a konyhánkig, miközben – nos, mi történik közben a Sorosék vackán, bankjában? Nem tudok említeni, mert nem is volt olyan európai birodalom az elmúlt kétezer évben, amelyik saját faját, népeit, nemzeteit alázta volna meg egy görbe uborka, egy búslakodó tyúk jogai miatt.
Hüledezve idézem megannyi uniós gyávaság elé az igaz kiáltást: jogot a népnek, az emberiség nagy, szent nevében adjatok jogot! (Petőfi Sándor). És fordulok az erdélyi magyarság jogaiért benyújtott kérelmek uniós tárháza felé. A bűz az úr. És lesz nagytakarítás amott, az is bizonyos.