A szuverenitás illúziója
A hír szent, a vélemény szabad – az olvasói levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Azért kíváncsi lennék, hogy éppen most, amikor a nagy író születésének 175. évfordulóját idézzük fel, hány rajongó emeli le a könyvespolcról, kölcsönzi ki a könyvtárból a palócföldi alkotó valamelyik ismert vagy kevésbé ismert munkáját. Van elég, Istennek hála, van, ami közül választani lehet, éppen annyi nincs, mint Jókainak vagy Jósika Miklósnak, de a dédunokája szerint ötven kötete jelent meg.
Az érdekesség kedvéért ide illesztem, hogy az első megjelent alkotása nemigen szokott szóba kerülni, holott a címe vonzónak tűnik (A batyus zsidó lánya), az utolsót pedig valamikor, talán nem is olyan rég még kötelező olvasmányként írták elő, ez A fekete város című csodálatos, filmvászonra is vitt regénye, amelyet részleteiben olvashattak korábban az akkor még érdeklődő olvasók, de az író már nem érhette meg, hogy könyv alakban is kézbe vegye. Ő meghalt 1910. május 28-án, a kötet pedig 1911-ben látott napvilágot.
A dédunokát faggató beszélgetésben eléggé szomorú tények is megfogalmazódnak. Többek között az, hogy a kézírásos írói hagyaték szomorú sorsra jutott, minden rendszerváltáskor akadtak nagyon szorgos, de tapadó kezek, végül az írástömeg a pénzügyminisztérium pincéjében kötött ki, ahol aztán a patkányok megtették az utolsó lépéseket is a megsemmisítés felé. Persze, ami megmaradt, az ma is igazi érték, annak dacára, hogy vannak, akik Mikszáthot is lapátra tennék, s ma igazán magyartanár a talpán az, ki rá tudja venni – no, nem kényszeríteni, ezt ki is merné megtenni? – diákjait Mikszáth-olvasásra.
Ugyebár, sokan tudják, főleg a régebbiek, hogy azért került egy szobra Illyefalvára, mert 1887-től öt esztendeig ennek a körzetnek volt országgyűlési képviselője. Bizonyára szerették, vagy inkább ő szerette választóit, mert a pletyka szerint – de lehetett igaz is, ismerve a képviselő humorát! – azt nyilatkozta egy alkalommal, hogy ő nem is jön le ide korteskedni, elég, ha a csizmáját leküldi, mert őt úgyis megválasztják. No, nem választották meg, a palóc humor nem vált be, de a székely makacsság sem oldódott fel, így került aztán újabb, közeli körzetbe, Fogarasra képviselőnek. A hosszúra nyúlt képviselőházi munkának számunkra fontos hozadéka, hogy sok emlékezetes műve éppen a Tisztelt Ház folyosóin hallott vagy a teremben elhangzott történetekből született. Nekünk hadd maradjon meg, hogy 1847. január 16-án született Szklabonyán, s ne restelljük kinyitni bármelyik könyvét, mert biztosan nem bánjuk meg!