Felhívás!

Kiderült, miért bírják jobban egyesek a fájdalmat

Kiderült, miért bírják jobban egyesek a fájdalmat Tudomány

Azok a nők, akik nem igényelnek fájdalomcsillapítást a szülés során, beépített érzéstelenítőként ható sajátos génváltozatot hordozhatnak. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy a génvariáns birtokosainak jóval magasabb a fájdalomküszöbe.

A Cambridge-i Egyetem kutatói arra a megállapításra jutottak, hogy a szülés alatt fájdalomcsillapítást nem igénylő nők között gyakoribb egy sajátos génváltozat, amely kicsit úgy hat, mint egy természetes epidurál. A Cell Reports című folyóirat legutóbbi számában megjelent közlemény elmagyarázza, miként gátolja a génvariáns az idegsejteket abban, hogy fájdalommal kapcsolatos ingerületeket küldjenek az agyba.

A természetes úton történő szülésnek mindenképp elkerülhetetlen velejárója a fájdalom, de minden nő másképp éli meg a szülést, s az egyedi megélésnek fontos összetevője a szülés közben érzett fájdalom, amelynek mértéke nagy változatosságot mutat. A Cambridge-i Egyetemi Kórházak közé tartozó Addenbrooke’s Hospital orvosai és az egyetem kutatói közösen vizsgálták, vajon miért számolnak be egyes nők az átlagnál kevésbé intenzív szülési fájdalomról.

A kutatáshoz az Aneszteziológiai Tanszék munkatársa, Dr. Michael Lee toborozta az önkéntes résztvevőket, és ő gyűjtötte össze a jelentkezők főbb jellemzőit. Csupa olyan nőről volt szó, akiknek ez volt az első sikeresen kihordott terhességük, komplikációmentes hüvelyi szüléssel adtak életet gyermeküknek, és ehhez nem igényeltek fájdalomcsillapítást. Dr. Lee és munkacsoportjának tagjai különböző vizsgálatokat végeztek el a jelentkezőkön, például hő- és nyomásingert alkalmaztak a karjukon, illetve arra kérték őket, hogy mártsák jéghideg vízbe a kezüket.

A kontrollcsoporthoz viszonyítva, amely szintén első gyermeküknek életet adó, de a szülés alatt fájdalomcsillapítást kérő nőkből állt, a tesztcsoport tagjainak fájdalomküszöbe a meleg-, hideg- és nyomásingerekre egyaránt magasabbnak bizonyult, ami egybecsengett azzal, hogy a szüléshez nem kívántak fájdalomcsillapítást igénybe venni. A kutatók nem találtak érzelmi vagy intellektuális adottságokban különbséget a két csoport átlaga között, amiből arra következtettek, hogy a fájdalomérzékelésükben mutatkozó különbség valamiféle eredendően belső okra vezethető vissza.

“Praxisunkban igen szokatlan, hogy egy nő se fájdalomcsillapító gázt, se epidurális érzéstelenítést ne igényeljen a szüléshez, különösen az elsőhöz” – mondta el Dr. Lee, a cikk egyik vezető szerzője. – “Amikor megvizsgáltuk ezeket a nőket, nyilvánvalóvá vált, hogy a fájdalomküszöbük rendszerint jóval magasabb a többiekénél.”

Génekben rejlik a válasz

A továbbiakban Geoff Woods professzor, a cikk rangidős szerzője a Cambridge Institute for Medical Research-ban működő munkacsoportjával együtt megszekvenálta mindkét csoport résztvevőinek a genetikai anyagát, és azt találta, hogy a fájdalmat jobban tűrő csoportban a KCNG4 gén egy ritka változata a véletlenszerűen vártnál lényegesen gyakrabban fordult elő.

Ezt a génvariánst átlagosan minden 100 emberből 1 hordozza. A KCNG4 gén által kódolt fehérje részt vesz egy olyan „kapu” felépítésében, amely az idegsejtjeinken kialakuló elektromos jeleket befolyásolja. Ahogy azt a cikk másik vezető szerzője, Dr. Van Lu megmutatta, ennek az elektromos érzékelőnek, amely nyitáskor ingerületi állapotba hozza az idegsejteket, a ritka variáns esetében csökkent az érzékenysége.

Ezt az észrevételt a Cambridge-i Egyetem Farmakológiai Tanszékén dolgozó Dr. Ewan St. John Smith egereken végzett kísérletei is megerősítették. Bizonyítást nyert, hogy az az elektromos potenciálküszöb, amelynél a mutáns KCNG4 kapuja kinyílik, s ezzel bekapcsolt állapotba billenti az idegsejtet, magasabban van. Ez magyarázhatja, miért éreznek kevesebb fájdalmat azok az emberek – beleértve a szülő nőket is –, akik ezt a génváltozatot örökölték.

“Az a genetikai változat, amely a szülést kevésbé fájdalmasnak megélő nők körében gyakrabban fordul elő az átlagosnál, hibát idéz elő az idegsejtek elektromos kapcsolójának összeszerelődésében. Ez a hiba aztán egyfajta természetes epidurálként hat: sokkal erősebb jel – például sokkal erősebb méhösszehúzódás – kell a fájdalomérző idegsejtek bekapcsolásához. Így kisebb az esélye annak, hogy a fájdalom jelzései elérik az agyat” – magyarázta Dr. St. John Smith.

“Nemcsak azonosítottunk egy olyan génvariánst, amely az emberek eltérő fájdalomérzékenységét magyarázhatja, de reményeink szerint utat nyitottunk újfajta fádalomcsillapító gyógyszerek kidolgozása felé is” – nyilatkozta Frank Reimann professzor, a közlemény rangidős szerzőinek egyike.

„Az a megközelítés, melynek során a fájdalomérzékelés skálájának végpontjain álló egyéneket vizsgálunk, tágabb körben is alkalmazható eredményeket ad a kezünkbe” – erősítette meg a cikkben szintén közreműködő David Menon professzor. – “Segíthet például annak megértésében, hogyan tapasztaljuk meg a fájdalmat, és előmozdíthatja a fájdalmat kezelő új hatóanyagok kifejlesztését.”

(Origo)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.