Hogyan élik túl az állatok a téli álmot?

A sötét, hideg téli napokra bizonyos állatfajok elvackolják magukat, és hónapokig ki sem mozdulnak. Hibernációjukat hosszú felkészülés előzi meg, a téli alvás során pedig általában jelentősen lecsökken a testtömegük. Mégis hogyan képes a szervezetük átvészelni a hideg hónapokat?

Egyes állatfajok szervezete úgy fejlődött ki, hogy a téli álom segítségével képes legyen átvészelni a hosszabb táplálékmentes időszakokat – írja a Live Science.

Az érintett állatok anyagcseréje a hibernáció alatt jelentősen megváltozik: alvásszerű állapotba kerülnek, szívverésük és légzésük lelassul, testhőmérsékletük lecsökken. Fajtól függően az állatok ilyenkor akár napokat vagy heteket is pihenhetnek anélkül, hogy folyadékot vagy táplálékot vennének magukhoz.

Maga a hibernálás kifejezés a latin hiberno igéből származik, ami annyit tesz: áttelelni, téli szállásra vonulni. A kifejezés a 17. században jelent meg, és alapvetően a rovarpeték és a növények alvó állapotát jelölték vele. A 18. századtól aztán más állatok esetében is elkezdték használni.

Elvackoló emlősök

Napjainkban a tudomány számos olyan élőlényt ismer, amely téli álmot alszik. Bár a téli pihenés halaknál, teknősöknél és madaraknál is megfigyelhető, a hibernációt rendszerint emlősökhöz, így denevérekhez, rágcsálókhoz, medvékhez és bizonyos főemlősökhöz kötik.

A hibernáció általában a szezonális változásokhoz igazodik: mikor kevés az élelem, a téli álomra képes állatok visszavonulnak. Don Wilson, a Smithsonian Természettudományi Múzeum munkatársa szerint az emlősöknek állandó energiaforrásra van szükségük, hogy életben maradjanak, így amikor nincs elég táplálék, a hibernáció segíthet a barátságtalan körülmények átvészelésében.

Ahhoz, hogy a téli álom során ne pusztuljanak el, a hideg hónapokat megelőzően rengeteg zsírt kell felhalmozniuk.

Az élőlények a felhízás során barna zsírszövetet növesztenek. Az efféle zsír rendkívül hatékony a hő előállításában, ugyanakkor igen lassan bomlik le. Bár a barna zsír segíthet a testhőmérséklet stabilizálásában, az állatok teste a téli álom során így is drámaian lecsökkenhet.

Az egyes fajok hibernációi közt ugyan vannak különbségek, de többé kevésbé mindegyik téli álom hasonló. A hibernáció előtt az élőlények felhíznak, majd kisebb nagyobb megszakításokkal pihennek, míg kedvezőbbé nem válnak a körülmények.

A szívverés szinte megáll

A hüllők esetében kicsit más a helyzet. Glenn Tattersall, a Brock Egyetem biológusa szerint mikor az emlősök hibernált állapotban vannak, nem reagálnak a külső tényezőkre, a hüllők azonban viszonylag éberek maradnak.

A hüllők téli álma jóval kevésbé ismert, mint az emlősöké. Ennek egyik oka az, hogy a hüllők anyagcseréje már alapból is jóval lassabb ütemű, mint az emlősöké. Igaz, így is észlelhető, hogy a hibernáció során változás áll be a a szervezetükben – a brazil tejuk téli álma alatt például 30-ról 1-2-re csökken le a percenkénti szívverések száma.

A szakértők egyelőre nem tudják pontosan, hogy milyen folyamat váltja ki a hibernációt. Egyes kutatások szerint az ok az agyban található egyik vegyület, az adenozin lehet. Egy 2011-es, sarki ürgéken elvégzett kísérlet szerint bizonyos adenozinhoz tartozó receptorok aktiválásával kábult állapotot lehet előidézni az állatokban.

(24.hu)