Egy csésze kávé, egy kád vízből, rendel!

A klímaválság a Föld minden emberére hatással van, ezért a károkat is csak úgy mérsékelhetjük, ha mindannyin kivesszük a részünket az ellene folytatott küzdelemből. Az persze nem elvárható mindenkitől, hogy máról holnapra ne utazzon fosszilis energiával hajtott járművel, ne egyen húst, ne használjon műanyagot és ne termeljen szemetet, de egy kis odafigyeléssel, hétköznapi szokásaink újraírásával sokat tehetünk otthonunkért, a Földért. Az alábbi cikkünk a változás megkezdéséhez ad sorvezetőt.

Kezdjük talán a vízzel, aminek jelenléte annyira természetes életünkben, mint a levegőé, és talán fel sem merül bennünk, hogy el is fogyhat. Ugyan Románia vizekben gazdag, de ettől függetlenül mi is ki vagyunk téve ennek a veszélynek.

Abban, hogy mekkora vízfogyasztás számít pazarlásnak, kontinensenként, kultúránként és természeti erőforrások szerint hatalmas különbség mutatkozik. Romániában 140 liter az egy főre eső napi vízfogyasztás, ugyanez Magyarországon is, de az Egyesült Államokban az 500 litert is elérheti, egyes afrikai országokban pedig mindössze 12 literből gazdálkodhatnak. Ez rettentő kevés, ha végiggondoljuk azt, hogy vizet használunk tisztálkodáshoz, takarításhoz, iváshoz, főzéshez és igen nagy mennyiségben a WC öblítéséhez.

A csöpögő csap vagy a folydogáló WC-tartály sok vizet pazarol, ezt javíttassuk meg minél előbb. A vízzel kapcsolatos készülékek takarékosabbak, tehát egy új öblítőtartály, csaptelep, mosógép vagy mosogatógép kevesebb vizet fog felhasználni, mint egy régebbi. Igyekezzünk az A, A+, A++ energiaosztályú gépeket előnyben részesíteni. A mosó- és mosogatógépet egyaránt érdemes teljes töltettel indítani – meglepő lehet, hogy utóbbi készülék a folyóvizes kézi mosogatáshoz képest takarékosabb.

A csapokra perlátort lehet szerelni, amely szűkíti a keresztmetszetet, növeli a nyomást, és levegővel dúsítja a vizet, így ugyanannyi idő alatt kevesebb víz folyik át rajta, mint a hagyományos csapfejen úgy, hogy nem csökken a komfortérzetünk. Hasonlóképpen, zuhanyfejből is létezik takarékos fajta. WC-tartályból is egyre ismertebb a kétgombos, amellyel így nem kell mindig a teljes, tízliteres mennyiséget leengedni.

Vízlábnyomunkat azonban nem csupán az általunk elfogyasztott víz növeli, hanem a közvetve felhasznált vagy beszennyezett mennyiség is. Egy szelet kenyér előállításához például 40 liter vízre van szükség. Egy szem almához 70 literre, 1 csésze kávéhoz 140 literre, míg egy farmernadrág előállítása 8000, 1 kilogramm marhahús pedig 14.000 liter vizet igényel. Ezek fényében mérlegelhetünk mindennapos vásárlásaink során.

Komoly és összetett problémakör az ásványvízfogyasztás is. Ugyan a köztudatban az él, hogy az ásványvíz egészségesebb, biztonságosabb, mint a csapvíz, ezt a gyakorlat a világ több részén egyáltalán nem igazolja.

Egy 2019-es ENSZ-felmérés szerint a vízhiány a világ népességének már most is több mint 40 százalékát érinti, és ez az arány várhatóan tovább nő a globális felmelegedés miatt, ami azt jelenti, hogy 2050-re valószínűleg minden negyedik embernek krónikus vagy ismétlődő vízhiánnyal kell szembenéznie. Ami azért nem a legjobb hír. A világszervezet tavalyi, World Water Development Report című jelentése alapján 1900 óta a bolygó természetes vizenyős területeinek 64-71 százaléka veszett oda emberi tevékenység miatt. Világszerte 3,6 milliárd ember, vagyis a világnépesség csaknem fele él jelenleg olyan területen, ahol fennáll a kockázata annak, hogy évente a legkevesebb egy hónapig komoly vízhiánnyal kell szembenéznie.

A brit elméleti fizikus Stephen Hawking már korábban figyelmeztetett arra, hogy az emberiségnek már csupán 100 éve maradt hátra a Földön. Ha túl akarja élni a betegségek, a túlnépesedés és a klímaváltozás okozta katasztrofális következményeket, egy évszázadon belül kolonizálnia kell a Marsot és el kell hagynia a Földet.

Szóval a kérdés már csak az, hogy változtatunk, vagy irány a Mars?