Úzvölgyi rekviem

Szellemes, ugyanakkor érzékletes szójátékból kiindulva közöl véleményt a jurnalul.ro internetes honlapon Sabina Iosub bukaresti televíziós újságíró. Cikkének címe: Valea Uzului Rațiunii. Szabad fordításban: értelmesség völgye, avagy az értelem, a józanság, az ész használatának a völgye. (A román „uz” szó jelentése: használat, felhasználás.)

A szerző a sokak számára ismert úzvölgyi történésekkel szembeni nemtetszését ecseteli. Rámutat, hogy a szóban forgó temetőben néhai katonák földi maradványai nyugszanak, akik olyan emberek parancsára öldökölték egymást, akik sosem jártak az Úzvölgyében. Ezek után meghökkentő fordulat következik. Az újságíró a június 6-i incidensek főszereplőire utalva megjegyzi, hogyha lett volna bennük egy pici értelmesség, akkor – idézzük – „a temetőnél valamivel feljebb gyűltek volna össze, az iskolatábor közelében lévő emlékhelyen, amely igaz, hogy a katonatemetőnél újabb és kevésbé látványos, de közelebb van hozzánk”.

Rögtön magyarázza is, az 1988 augusztusában történt tragédia helyszínére céloz. Egy traktor utánfutóján 67 Bákó megyei napszámos utazott a Hargita megyei (valószínűleg csíkszentmártoni, tusnádi) termőföldekre burgonyát szedni. A jármű megcsúszott, az útról lesodródott és szakadékba borult. A szörnyű balesetnek 27 halálos áldozata volt. Egyszerű emberek, akik nem háborús harcmezőre indultak, hanem dolgozni, egy szegényebb megyéből egy (akkor) gazdagabb megyébe, írja Sabina Iosub.