Felhívás!

Kihasználatlan ásványvízforrásaink

Kihasználatlan ásványvízforrásaink Románia

Jelentős változások várhatók a romániai ásványvíz-kitermelésben, miután 2018-ban lejárnak az állami ásványvíztársasággal tíz évre kötött szerződések. A székelyföldi ásványvizek hasznosításának ügye azonban változatlanul a tőkehiány és a törvénymódosítási kényszer között őrlődik — írja a Világgazdaság.

Alig van hasznuk a székelyföldi közösségeknek abból, hogy a Romániában palackozott mintegy kétmilliárd liter ásványvíz több mint fele a régióból származik. A hatszázat is meghaladó ásvány- és gyógyvízforrás közül ötvenhat rendelkezik megfelelő minősítéssel és palackozási engedéllyel, közülük pedig húsz Székelyföldön tör felszínre. Ennek ellenére az iparágból származó nyereségnek csak a töredéke marad helyben, a többi az állami költségvetést, illetve a palackozó-értékesítő cégeket gazdagítja. A helyzeten a bányatörvény módosítása javíthatna, ám az altalajvizek kitermelését szabályozó törvény rossz újrafogalmazása akár katasztrofális következményekkel járhat az ásványvíz-, forrás- és asztalivíz-palackozókra nézve.

A tervezet már évek óta bolyong a román törvényhozás útvesztőiben, érdemi megvitatására egyelőre nem került sor. Most az Országos Altalajkincs-ügynökség bocsátja ki a kitermelési licenceket, a haszonélvezők között pedig egy másik „beépített” állami intézet is szerepel. A források egy részét ugyanis az Állami Ásványvíz-kitermelési Társaság adja bérbe magánvállalkozásoknak. Az „átjátszóállomás” felszámolására tett eddigi kísérletek fennakadtak a különböző lobbik hálójában. A fenntartása mellett kardoskodók elsősorban azzal érvelnek, hogy a társaság megszűnésével csökkenne a magáncégek fölötti kontroll. Ugyanakkor ez a társaság szokta végrehajtani a három-négy éves feltárási folyamatokat, amelyek kockázatát a kis cégek képtelenek lennének viselni. A felszámolást szorgalmazók szerint a négy regionális képviselet révén az ellátó társaság kezelői-felügyelői szerepét az Országos Altalajkincs-ügynökségnek kellene átvennie.

Országos szinten a vizek alig 10 százaléka kerül palackba. A szénsavas ásványvizek 65 százaléka Székelyföldön található, a két piacvezető ásványvíz-forgalmazó is innen táplálkozik. A Borszék egy román érdekeltségű cég birtokában van, a csíkszentkirályi telephelyű Hargita Gyöngye magyar üzletember tulajdona. A nagy hagyományra visszatekintő háromszéki ásványvíz-kitermelés viszont halódik, az évtizedeken át a „borvíz” szinonimájának tekintett bibarcfalvi vízből egy év alatt sem palackoznak annyit, amennyit a Hargita Gyöngye egy hónap alatt – azaz 15 millió litert. A másik nagy múltú víz, a bodoki pedig akadálytalanul folyik szét a határban, a licencet elnyerő cég két éve nem foglalkozik palackozással. Utóbbi birtokbavételére a háromszéki önkormányzat is versenybe szállt, de mivel az önkormányzatoknál korlátozták a felső vételi határt, nem tudta tartani a lépést az azóta teljes passzivitásba süllyedt versenytárssal.

Az országos szintű pangást két tényezővel magyarázzák a szakemberek: értékesítési nehézségek, illetve a hatalmas szállítási költség miatt alacsony exportráta. De nem elhanyagolható tényező a gyenge minőségű asztali vizek megjelenése és az erős lobbizás sem. Ennek hatékony ellentételezésére a jelek szerint a nagyoknak sincs elegendő erejük, és az iparágon az sem segít, hogy a vízbőség következtében már az országos vésztartalékok felhalmozásának kötelezettségét is felszámolták.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.