Felhívás!

Vallomások életútról és alkotásról

Vetített képes előadáson sorolta fel Incze Mózes és Bodoni Zsolt festőművész az erdélyi kezdetektől külföldi elismertségig vezető útja fontosabb állomásait, illetve fedte fel alkotásai érzelmi és filozófiába hajló gondolati hátterét.  Az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) harmadik emeleti kiállítótermeiben Ösztön címmel, fiatal erdélyi, vagy erdélyi kötődésű képzőművészeket bemutató tárlat péntek esti egyedi záróeseményének a házigazdája Bordás Beáta intézményvezető volt. 

A földi létbe Baróton érkezett (1975), de Isaszegen fészket rakó Incze Mózes a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban érettségizett (1994), és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett oklevelet 2000-ben. Az elmúlt tíz esztendő „terméséből” válogatott, barokkos hangulatú művek megjelenítése során az alkotójuk bevallotta, hogy a történetmondás megkerülhetetlen része a festészetének, és ritkán fordul elő, hogy csupán a látvány hatására ragadjon ecsetet.

Az élesdi születésű (1975), jelenleg Nagyváradon élő és alkotó Bodoni Zsolt szintén a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumban érettségizett (1994), és a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán végzett 2000-ben. Elmondása szerint a festészet számára folyamatos útkeresést jelent. Műveiben, a történetek állóképben való elmesélésének módozatain kívül, többek között a „kik vagyunk, mik vagyunk?” kérdésére is keresi a választ.

A napvilágot Budapesten látott (1977), de otthont Árkoson alapító Rizmayer Péter vizuális művész egy rövid portréfilmben vallott magáról. Megtudhattuk, hogy a fenséges környezet és szerelem telepítette le a Székelyföldön. Kezdetben „az agya húzta ide”, de immár „a szíve is ide köti”. A természetben emberként és művészként eddig minden kérdésére megtalálta a választ.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.