Felhívás!

Megkésett búcsú

Megkésett búcsú Kultúra

A tavaly elhunyt, és az éppen javában dühöngő világjárvány szorítása miatt a végső útjára csupán szűk családi körben (hat személy részvételével) bocsájtott Beder Tibortól, Hargita megye egykori főtanfelügyelőjétől vettek nyilvános búcsút a távozásának első évfordulóján, szombaton Csíkszereda református templomában.

Az áldásos tevékenysége oroszlánrészét ott kifejtő, de annak gyümölcseiből a Székelyföld egészének bőven juttató földrajztanár, író, utazó és közéleti személyiség szülei, valamint hivatásnak tekintett pedagógusi pályafutása révén Háromszékhez is szoros szálakkal kötődött. Így nem véletlen, hogy a megyénkből is számos részvevője volt a bensőséges hangulatú és emelkedett légkörű főhajtásnak.

A Codex régizene-együttes lelki ráhangolódást elősegítő játéka után az elhunyt lányainak egyike, a Sepsiszentgyörgyön élő Bereczki Kinga köszöntötte a szép számban jelenlévőket. Utána elsőként a szintén háromszéki származású (Zágon) Berszán Lajos római katolikus kanonok szemezgetett a néhai főtanfelügyelőhöz kapcsolódó emlékeiből.

Amint kiderült, a kapuit 1994 szeptemberében Gyimesfelsőlokon megnyitó Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum alapítóját „szívbéli jó barátság” fűzte Beder Tiborhoz, aki a legnagyobb székely megye elsőszámú tanügyi tisztségviselőjeként sokat tett az immár messzi földön híres iskola létrejötte és megfelelő működése érdekében. Hozzájárult az itt tanulók szellemi és erkölcsi értékekkel való feltarisznyálásához, ezért neki is köszönhető, hogy a küszöbét azóta végzősként átlépő diákok százai emberként és magyarként egyaránt megállták helyüket a nagybetűs életben. Ő volt az, aki a hivatali évei alatt gyakorolt magatartása, viselkedése és példamutató hozzáállása révén „Istent visszahozta” az iskolába és a fiatalok lelkébe. Ő volt az, aki rámutatott, hogy történelmünk folyamán nem csak vesztes, hanem számos megnyert csatánk is volt, amelyekből erőt meríthetünk, hogy mi is győztesen kerüljünk ki a mindennapi küzdelmeinkből. És Ő volt az, aki nyitott szívű református magyarként Gyimesfelsőloktól Csíksomlyóig zarándokolt gyalog, a csángó keresztalják katolikus híveivel.

Furus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) elnöke meleg szavakkal idézte meg néhai barátja és munkatársa alakját. „Közös élményeik emlékszilánkjaiból próbálván meg összerakni arca karakteres vonásait, folytonosan cikázó és szikrázó gondolatait, örökmozgó, a felvállalt ügyért szenvedélyesen égő, lobogó, kutató, teremtő, harcoló lényét és életpályáját.” Ennek befejeztével, Lászlófy Pál István tiszteletbeli elnökkel együtt Beder Tibor lányainak átadta az RMPSZ által érdemei elismeréseként édesapjuknak post mortem adományozott Ezüstgyopár díjat.

A Johannita lovagrend magyar tagozata nevében, amelynek az elhunyt is tagja volt, Sógor Csaba református lelkész hajtott fejet, és olvasta fel a vezérlő kommendátor levelét. Végezetül a család nevében Bereczki Kinga elevenítette fel az édesapjához fűződő élményeit, hangsúlyozván, hogy „bármerre járt-kelt a felfedezés vágyával és izgalmával, mindig a magyarnak lenni, magyarnak maradni szellemisége mozgatta.”

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások