László király öröksége

Balla Ede-Zsolt három éve alapította meg a Magura Kiadót, indoklása szerint azért, hogy azt a szellemi értékrendet, azokat a gondolatokat, amelyeket könyvekbe szeretne foglalni, saját maga tudja közreadni. Az eddig nyomdafestéket látott három kötet után egy újabb, sajátos lelki és hitvilágát, szemléletmódját tükrözőt helyezett az olvasók asztalára, László király öröksége címmel. A sepsiszentgyörgyi bemutatója szerda délután volt a LibriM Könyvudvarban, ahol meg is vásárolható.

„Az élet maga a csoda. Változatossága, kimeríthetetlen formavilága és dinamikája meghaladja az emberi elme korlátait, így igazán csak szívünkkel tudunk azonosulni vele” – vallja könyve előszavában a szerző.

„Két történelem létezik: egyik a világi történelem, a másik pedig az üdvtörténelem. Az egyikben céltalan testi vágyak és a mulandó földi hatalom irányítja az eseményeket, ezáltal örök örvényben és zavarban tartja a benne élőket. A másik történelem célja a „hazatalálás”: feltárja az élet értelmét, az isteni terv beteljesítésére törekszik, és általa minden azért történik, hogy a hányódtatások és megpróbáltatások után végre „örök” boldogságra leljünk. Az egyik a háború történelme. A másik a békéé” – teszi hozzá. Ő Szent László alakjára az utóbbi szemszögből próbál az olvasónak rálátást biztosítani – sikeresen, tesszük mi hozzá, a kötet bemutatóján való részvétel és a fellapozása után.   

Szerkezetileg a könyv kilenc fejezetre tagolódik. Az első, amelyből már idéztünk, Ballának a történelemről alkotott felfogásával ismerteti meg az olvasót közérthető módon. A második a magyar történelmen vezet át a legújabb kutatások fényében a szkítáktól a keresztény magyar királyságig. A harmadikban Szent László személyét és tetteit idézi meg, a negyedikben a róla szóló, még ma is élő legendákat gyűjti össze és teszi közkinccsé. Az ötödik fejezetben a lovagkirályról elnevezett, vagy hozzá kötődő Kárpát-medencei települések és földrajzi helyek, Szent László vonatkozásait ismerteti. Szó van továbbá a három magyar szent, István, Imre és László középkori ábrázolásáról a magyar művészetben, a Boldogságos Szűz Máriát két oldalán István és László királyunkkal ábrázoló „magyar oltárokról” és végül László király örökségéről.

Az utóbbit számba véve Balla többek között rámutat, hogy nagy királyunk egyszerre volt szigorú és lágy, „kegyetlenül kegyes”. „Nem hurcolta magával elődei háborúskodását, a történelmi sebeket nem tépte fel”. A hivatásában „lépésről-lépésre haladt előre, megdolgozott eredményeiért”. Népe védelmében „a Kárpát-medence legtávolabbi zugába is kész volt elmenni” és ha kellett, a kemény harcot is vállalta. „Tudja, hogy egyedül képtelen megbirkózni a rá háruló feladatokkal”, ezért „szövetséget köt Istennel. Templomokat épít, kolostort alapít, egyházi zsinatot tart”. A hatalmát nem kizsákmányolásra használta fel, hanem „naggyá tette népét, országát”.           

Mindezek ismeretében rádöbbenünk, hogy Szent László nem véletlenül, hanem kiérdemelten él tehát 927 év elteltével a halála után, a magyar és környező nemzetek tudatában. Minket „arra szólít, hogy húzzuk ki magunkat, találjunk rá saját belső tartásunkra, és növekedjünk a fény felé”.