Kérdőjelek és elvárások

A társulatot harminckét esztendőn át vezető Deák Gyula Levente öröklétbe való szenderülése miatt válaszúthoz érkezett a messze földön híres és sokak által szeretett Háromszék Táncegyüttes. A kialakult helyzetről az igazgatói teendőkkel megbízott Sipos Noémivel beszélgettünk.

–A történtek után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan tovább, Háromszék Táncegyüttes?

– Deák Gyula Levente halála villámcsapásként ért mindannyiunkat, mert tudtunk ugyan a betegségéről, de reménykedtünk a felépülésében. Nem számítottunk arra, hogy hamarosan eljön az idő, amikor kénytelenek leszünk megbirkózni a hiányával. Nem gondoltunk arra, hogy mihez kezdünk nélküle, ezért próbára tesz minket a távoztával hirtelen nyakunkba szakadt feladatok ellátása. Annál is inkább, hogy a tevékenység egészére csak neki volt rálátása, szerteágazó szálai az ő kezében futottak össze.

– Ideiglenes vezetőként mi a legfontosabb célkitűzése?

– Minden erőmmel arra törekedem, hogy feloldjam az általunk szeretett és tisztelt igazgató távozása miatt keletkezett feszültséget, eloszlassam a kételyeket és félelmet.

– A személyzet és a tánckar hogyan éli meg a vezetője elvesztését?

– Mint az erős és jóságos apáét a gyermek, mert Deák Gyula Levente ekként állt az intézmény élén. Munkahelyi, szakmai és személyes gondokkal egyaránt hozzá lehetett fordulni tanácsért vagy segítségért, ezért biztonságban éreztük magunkat mellette. Ugyanakkor teljesen érthető módon felmerül a hogyan tovább, valamint az új igazgató kilétének a kérdése, de a továbbhaladás várható iránya is mindenkit foglalkoztat. A válaszok késlekedése pedig bizonytalanságot szül. Semmiképp sem kellene eltérni a volt vezetőnk által megálmodott és kijelölt iránytól, illetve letérni a harminckét év alatt kitaposott ösvényről, mert nemzeti és művészeti szempontból mindkettőt jónak találom.

– Mit tapasztalt az elmúlt szűk hónap alatt?

– Elég sok akadályba és kérdésbe ütköztem, de bizonyos területeken információhiány is nehezítette a dolgomat. Hála Istennek, eddig sikerült mindezt áthidalnom a néhai igazgató úr jóvoltából, aki a tánckarhoz való kerülésem (2011. december) pillanatától rálátást biztosított a háttértörténésekre is.

– Vázolja fel, kérem, a Háromszék Táncegyüttesnél eddig kifejtett munkáját.

– Sajtókapcsolatokért és kommunikációért felelős munkatárs voltam 2011 és 2019 között. A pályázati lehetőségek bővülésével azonban a hangsúly ezek megírására tevődött, és ez hamarosan egész embert igénylő feladattá vált, így egy idő után csak erre összpontosítottam. Ezt követően egy éven át a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként kulturális tevékenységeket szerveztem Svájcban.

– A tavaly nyáron sikeresen versenyvizsgázott az aligazgatói tisztségre. Mi ösztökélte, hogy ezt megtegye?

– Az igazgató úr már svájci tartózkodásom alatt jelezte, hogy átszervezi az adminisztratív részleget, és az újonnan kialakított felépítésben nekem irodavezetői tisztséget szán. Koszta Árpád nyugdíjba vonulásával viszont megüresedett az aligazgatói szék, és a főnököm nyomatékos kérésének engedve végül versenybe szálltam érte. A feladatom a kommunikációs és szervezési tevékenység összefogása és irányítása.

– Megpályázza-e az igazgatói széket?

– Ennek elfoglalása nem szerepelt és jelenleg sem szerepel a céljaim között, mert idegen tőlem az elsőszámú vezető feladatköre, és a koromnál fogva sem vállalhatok ilyen nagy felelősséget. Az intézmény tevékenységét továbbra is a háttérből szeretném segíteni.