Ne féljünk, bízzunk…

Nekünk, egyszerű embereknek elszomorodva kell rájönnünk, hogy nincs nyugalom a szívünkben, főként, amikor arról beszélünk, hogy a nagy európai egységben nem ildomos a keresztyén szó használata. Ha látjuk, hogy naponta gyilkolják a keresztényeket Európában. Ha arra gondolunk, hogy a hitének nyílt használatáért meg lehet büntetni az embert. Ha arra gondolunk, hogy milyen új járványoktól és betegségektől kell rettegnie az emberiségnek. Szomorú, hogy Brüsszelből megpróbálták kiiktatni a harangot, a karácsony ünnepét. Azt akarták, hogy a kisgyerek ne mondja: édesanyám, édesapám, hanem egyes szülő meg kettes szülő.

A Bibliában éppen 365-ször van leírva, hogy ne féljetek! Bízom, hiszek a mindenható Istenben, de a televízióban állandóan azt sugallják számunkra, hogy féljünk, eddig a járványtól, most pedig: kezdődik a háború! Mindenki aggódik. Fél. Én nem csupán magamért félek, féltem gyermekem, családom, féltem a városom, a megyémet, a nemzetem. Félünk a háborútól, mert nekünk, a Kárpát-medencében élőknek, idegen országhoz csattoltaknak talán még nagyobb aggodalomra van okunk.

Háborúval ijesztgetnek minket, mert ezt az országot nem képesek vezetni. Hónapok óta Románia csak vergődik az EU tengerén, az improvizált kormány csupán a sok büntetésből, a csillagos eget súroló adókból, a villany, a gáz, az élelem árának az emelésével próbálja úsztatni, a színvonalon tartatni az országot. Semmit sem próbálnak tenni, pedig a termelésre, anyagi javak készítésére szakosodott cégek sorra zárja be kapuit. Emberek százai maradnak munkahely nélkül. Egyszerű emberkének napról napra nehezebb élni. Mi, hívő keresztények csak a mindenható Istenben, az Ő csodájában bízhatunk…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy