Felhívás!

„Istentől kaptam tehetséget”

„Istentől kaptam tehetséget” Kultúra

Eötvös Rémusszal, a Fölszállott a Páva tehetségkutató korábbi különdíjas énekesével beszélgettünk a megmérettetés fontosságáról, az őrkői gondokról, a cigányság felvállalásáról és sok másról.

– Miért jelentkezett a Fölszállott a Páva tehetségkutatóra?

– Meg akartam mutatni, hogy az Őrkőn, a cigányok között is vannak jó és rendes emberek. Az ott tanító Szabó Etelka pedagógus segítségét kértem, hogy elküldjük a jelentkezőlapot, innen indult minden. Ha most jelentkeznék, jobban odafigyelnék, sok mindent másképp csinálnék. Rengeteget tanultam.

– Fontos-e nyerni?

– Különdíjat kaptam, de nekem ez nem a nyereményről szólt. Persze, ha az ember nyerhet, akkor miért is ne! De a díjnál fontosabb megmutatni ország-világ előtt a tehetségedet, és az sem mellékes, hogy nagyon sok tehetséges emberrel megismerkedtem, barátságok születtek. Jó érzés volt annyi tévénéző előtt énekben kifejezni a kultúránkat.

– Ha arról kérdik, hol, kitől tanult énekelni, elsőre ki jut eszébe?

– Amikor 13 évesen csordapásztor voltam, és a rossz, bánatos időben énekeltem, az erdőn pedig hallottam a visszhangot. Nagymamám nagyon szeretett énekelni, tőle tanultam meg a régi, hagyo­mány­őrző dalokat, ezeket tettem magamévá. Nagyapám hadifogságban volt, ott sok éneket tanult, ezeket itthon nekünk is énekelte.

– Ön hogyan vált jó énekessé?

– Talán a Jóistentől kaptam egy tehetséget. A Fölszállott a Páván is lámpalázam volt, a szívem a torkomban dobogott a fellépések előtt, és mindig mondogattam, „drága Jézusom, segíts!” Aztán amikor kiléptem a színpadra, egyből elmúlt.

– Beszélne az Őrkő negyedbeli cigányságról, az előítéletekről, főbb gondokról?

– Rossz híre van az Őrkőnek. Valóban van pár ember, akivel baj van, de nem lehet az összes ott élő cigányt egy kalap alá venni. A bajkeverők is itt születtek, szégyen lenne, ha a cigányok őket kiközösítenék. Elmagyarázzuk nekik, hogy nem szabad így viselkedni, próbáljuk tanítani. Fiatalokról beszélünk, az idősekkel nincs baj. Ezek azok a fiatalok, akik a manelét hallgatják. A tanulás fontos, ezzel tudnának magukon segíteni. Egy másik gond, hogy a cigányok hamar nősülnek, férjhez mennek, aztán 90%-uk szerelmi csalódott lesz, szétmennek, és a gyermekeik bánják meg. Vannak olyanok, akik, ha nem szeretik is egymást, megélnek egymás mellett, mert szégyellik elhagyni a családjukat. Ezek igazi nagy cigányok, tiszteletreméltók! Őrkőn egy másik nagy baj, hogy nincs áram, kanalizálás, utak.

– Büszke-e arra, hogy cigány? Elköltözne az Őrkőről?

– Büszke vagyok a cigányságomra, ha választhatnék, ugyanide születnék vissza. A mi családunkban, a Csonka nemzetben csak rendes embereket találni, az őseink muzsikusok, táncosok voltak. Nem akarok elköltözni innen, szép családom van, gyermekeim tanulnak, erre büszke vagyok.

– Ha változtathatna az Őrkőn, elsőként mit tenne?

– Áramot vezettetnék, utakat építtetnék. De egy táncházat is szeretnék, hangszereket vásárolnék, táncot, zenét taníttatnék, hiszen az öreg, betyár zenészek mindjárt mind kihaltak az Őrkőn, és annyi fiatal tehetség van, akikkel nem foglalkoznak kellőképpen…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.