Gőzerővel folyik a munka

A világjárvány okozta nehézségek ellenére derűlátón tekint a jövőbe Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) igazgatója. Erről a vele folytatott év eleji beszélgetésünk alkalmából győződtünk meg, amelyen nem rejtette véka alá a felmerülő gondokat sem.

– Hogyan értékeli a mögöttünk hagyott esztendőt?

– Adódtak gondok, de összességében jó évet zártunk. Óriási erkölcsi és szakmai elégtétel számunkra, hogy Gábor Áron Bukarestből nagy nehezen visszaszerzett ágyúját a budapesti Hadtörténeti Múzeumban, Szegeden, Kecskeméten és Veszprémben is bemutathattuk. Jelenleg Nyíregyházán látható, azonban március 15-re visszavisszük a fővárosba, ahol július közepéig a várkapitányságon helyezik közszemlére. Anyaországi körútjának utolsó állomása Makó lesz. Az elmúlt évben a Kós Károly által megálmodott és irányításával kivitelezett épület felújítása ellenére két fontos kiállítással büszkélkedhettünk. A szabadság színeváltozásai című márciusban nyílt meg, és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei emléke előtt tiszteleg. November 4-től pedig Éltemet, ha elpipáztam címmel a háromszéki dohány történetét bemutató tekinthető meg, a nagy érdeklődésre való tekintettel jelenleg is. Ez utóbbi fiatal muzeológusaink leleményességét és ötletgazdagságát dicséri.

– A felújítás szabta korlátok milyen szakmai tevékenységet tesznek lehetővé?

– Gőzerővel dolgozunk leendő alapkiállításaink arculatának a 21. század igényeihez igazodó megtervezésén, oly módon, hogy a tizen- és huszonévesek érdeklődését is képesek legyenek felkelteni. A Gábor Áron ágyújának helyet adó teremben például egy pár perces animációs film megtekintése által a háromszéki ágyúöntés folyamatával, valamint a hős életútjával is megismerkedhetünk. De a tudományos munka sem szakadt félbe, sőt a templomfelújításoknak és építkezéseknek köszönhetően fokozódott, ezért a szakosztály létszámát két régésszel kellett bővítenünk. Kutatási eredményeinket az Acta Siculica évkönyvünk jelenleg szerkesztés alatt álló legfrissebb számában fogjuk közreadni. Tervbe van véve továbbá a kézdiszentléleki Tarnóczi-várkastély feltárása az intézményfenntartó megyei tanács anyagi támogatásával.

– Mivel elégedetlen?

– Az időszakos kiállításainkra ellátogatók számával, ami nem csak a koronavírus-járvány számlájára írható. Bizonyos mértékig hozzájárult a kényszerű helyszínváltoztatás is, mert a közönség ódzkodik a Lábasháztól. És ez tulajdonképpen érthető, hiszen itt raboskodtak a székely vértanuk, ráadásul nem is olyan régen még géppisztolyos őr állt az ajtajában. Éppen ezért fontosnak tartjuk a város kulturális vérkeringésébe való bekapcsolását, amire megvannak az elképzeléseink.

– Melyek azok?

– Hadtörténészek segítségével létrehoznánk az épület múltját és az egykor itt szolgáló katonák mindennapi életét, kötelezettségeit, egyenruháját, fegyverzetét ismertető állandó kiállítást. Ha viszont előre nem látható okokból ez nem valósítható meg, akkor kortárs művészeti alkotásokat és fotográfiákat bemutató tárlatokat lehetne rendezni a falai között. Annál is inkább, mert Sepsiszentgyörgy kiállító felületei még mindig nincsenek arányban a művészetek iránti igényeivel.  

– Mi lesz a sorsuk a Lábasházban székelő civil szervezeteknek?

– Természetesen továbbra is az épületben maradhatnak, azonban a kiállítótereket a SZNM töltené meg tartalommal. Az intézménynek ugyanis kötelessége minél több látogatót vonzani egy-egy kiállításra, és rendelkezik az ehhez szükséges szakemberekkel és eszközökkel.

– Néhány éve sajnos visszatérő kérdéssé vált, mikor nyílhat meg újra a Gyárfás Jenő Képtár?

– Az előrelépés érdekében a megyei önkormányzat megrendelte célirányú felújításának a tervét, amint a Romkertét is, átvállalván a kivitelezés költségeit.