Felhívás!

Emlékezés és emlékeztetés

Emlékezés és emlékeztetés Kultúra

Mundruc című előadásának múlt hétvégi bemutatóján a Háromszék Táncegyüttes, a Heveder zenekar és Könczei Árpád rendező, zeneszerző, koreográfus újra bebizonyították, hogy együttműködésükből minden esetben magas színvonalú színpadi mű születik. Olyan, mely nem csak szórakoztatja és tanítja a nagyérdeműt, hanem a legnemesebb gondolatokat, érzelmeket is felszabadítja benne.

Negyven esztendeje hunyt el az erdélyi legényes és férfitánc mai napig legkiválóbb alkotó-előadója, a Nádas menti, vistai Mátyás István Mundruc (1911–1977). Páratlan és motívumokban gazdag tánctudásáról első alkalommal Molnár István készített felvételt 1941-ben, és ennek megtekintése után Martin György (1932–1983) néprajzkutató, tánctudós kezdett el vele foglalkozni. Annak megértéséhez pedig, hogy ez néprajzi szempontból Istennek mekkora kegyét jelentette, Pesovár Ernő tánctörténészt, néptánckutatót idézzük, aki Martint méltatva így fogalmazott: „Lenyűgöző és egyedülálló néptáncismeretét az 1960-as évek táguló horizontot nyitó gyűjtései mélyítették el, melyek az egész magyar nyelvterület feltárásán túl kiterjedtek a Kárpád-medencében élő népek, a szlovákok, románok, gorálok, németek, cigányok táncfolklórjára. Látókörét céltudatosan bővítette a balkáni népek tánchagyományának kutatásával, majd a török és arab táncfolklór tanulmányozásával. Az egyetemes tánckultúra világába is betekintést nyújtó etiópiai kutatóútja pedig lehetőséget adott arra, hogy a tánchagyomány értelmezésére kialakított elveit a délkelet-európaitól eltérő tradíció összefoglalásával is próbára tegye.”

Saját bevallása szerint Könczei nem csak a kalotaszegi legényes eme kiemelkedő előadóját akarta bemutatni, hanem a falut is, ahol megszületett, az egész a Nádas mentét. Ennek a képnek azonban vannak negatív oldalai is, hiszen amint Kalotaszeg egészére, úgy Vistára is jellemző az egykézés, ezért évtizedek óta fogy az itteni magyarság. Ugyanakkor Martin Vistáról írt monográfiájából az is kitűnik, hogy a környékbeli falvak lakóinak véleménye szerint az itteniek „csúfszájúak, nagyvérűek, kikapósak, rossz feleségek, cifrálkodóak, mulatósak, dühösek, verekedősek, pénzt vesznek fel a bankból, kereskednek. Ráadásul iszik ott férfi és asszony rogyásig, és iszonyatosan káromkodnak…”

Mátyás Istvántól 45 táncfolyamatot sikerült filmen és kéziratos lejegyzésben rögzíteni. Ez összesen 3280 ütem terjedelmű legényes táncrögtönzést, 2500 motívumváltozatot és 100 motívumtípust foglal magába. Így táncáról, tánctudásáról a jelenlegi legnagyobb mennyiségű és formakincsében a leggazdagabb táncanyag áll a kutatás, a táncosok, az utókor rendelkezésére. Kettőjük találkozásai során ugyanakkor a kutató és hagyományőrző közötti szakmai viszony mély emberi kapcsolattá, igazi barátsággá mélyült. Éppen ezért a zene és tánc nyelvezetén az előadás mindkettőjüknek emléket állít.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.