A lélek nyugalma

A kereszt a keresztyén vallás legfontosabb szimbóluma. Krisztus győzelmének és a keresztyén hitnek a jelképe. Olyan szépen fogalmazza meg mindezt Túrmezei Erzsébet Minden évben? című versében: Minden évben elindulunk feléje./ Nem temetik el tűnő századok,/ S akkor találunk erős békességet,/ Ha a keresztfa titka felragyog.

Megálltunk a kereszt alatt. Kicsit másként, mint az előző években. Csend és békesség járta át a lelkünket. Legyőzhetetlen pajzsunk a kereszt, Jézus iránti elkötelezettségünk szimbóluma. Ide rakjuk le terheinket, és itt érezhetjük meg igazán Jézus felénk irányuló mérhetetlen szeretetét. Fel kell emelnünk tekintetünket és egész lényünket a keresztre, hogy megértsük a titkát. Itt szembesülünk Jézus életének, és valamennyi életnek a drámájával.

Jézus szenvedése megerősít saját keresztjeink hordozásában, és arra emlékeztet, hogy soha ne feledjük el: Ő velünk van, és erőt ad megpróbáltatásainkban. Szeretete a kereszten is végtelen. Megtanít minket, hogyan viseljük el szenvedéseinket, és reménnyel tölti el szívünket. Meghalt értünk a kereszten, megváltva a világ bűneit. Keblére ölelte a világ fájdalmát, életet ad, hitet ébreszt, reményt fakaszt, sebeket gyógyít.

A kérdés csak az, hogy személy szerint nekem mit jelent a kereszt. Teher, amit nap-nap után cipelek, vagy olyan élmény, ami felszabadít? Teher csak Jézusnak volt, amikor a csúfolódók megelégedésére cipelte a Golgotára. Nekem nem az. Számomra olyan, mint a madár szárnya: felemel a magasságba. A kereszt emel egyre feljebb, oda, ahol a lélek nyugalomra talál, és mindent betölt a kegyelem. Az a kegyelem, mely húsvét hajnalán beteljesedett. Az üres sír, mely hirdeti, hogy a kereszten túl is van élet. Minden ember szívében ott rejtőzik a végtelenbe irányuló vágy, amelyet csak a krisztusi szeretet tud betölteni.

Az idei ünnepen, a sok-sok bizonytalanság áradatában, hittel, türelemmel, igazi bölcsességgel és áldozatos szeretettel talán a mi keresztünk is könnyebb lett. Felragyogott húsvét hajnalának fénye, reményt hozva az emberek szívébe.„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ján 3,16.

Zelenák József evangélikus esperes